Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
napilapja, egy rovatvezető, hogy ne jöhessen át a Csemadokba főtitkárként. Nem jöhetett.- Nem egyezett bele a minisztérium?- Nem a minisztérium. Válek azt mondta, hogy ő nem ismeri Szilvássyt, de hogy egy pillanat, s akkor külön telefonon, a K, akkor Z volt szlovákul, tehát ez a zvláštny kant, külön vonal, hívott valahova. Kérdezte tőlem a teljes nevét, hol lakik. S mondtam, hogy Somorján. Mi a végzettsége? Tudtommal, magyar-szlovák szakos tanárként végzett a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Amíg mi ott erről beszélgettünk, csengett a telefon, és azt mondta, hogy keressek mást. Én megkérdeztem, hogy mi a gond, s erre olyasmit mondott, hogy túl szoros kapcsolatot tart - mármint Szilvássy József - túl szoros kapcsolatot tart a magyarországi ellenzékkel. S mondom, ki az a magyarországi ellenzék? Hát hogy elsősorban bizonyos írókkal, költőkkel, újságírókkal, így. Tehát Szilvássy József nem jöhetett számításba. Én Válektól távozóban, nem haza a Csemadokba, hanem az Új Szóba mentem, és egy pohár vörösbort a Luxorban szürcsöltük el, az a régi Új Szóval szemben volt, s ő mondta, hogy ő ezt sejtette. Mert hogy emiatt ő már kétszer is kapott behívót a Február utcára. A Február utcán székelt a belügyminisztérium elhárító főcsoportja, vagy minek nevezzem, nem tudom.- Ma úgy hívnánk, hogy titkosrendőrség?- Államrendőrség? Hát akkor az is volt a neve: ŠtB, Štátna tajná bezpečnosť. És hogy hát őt már kétszer kérdezgették, mondta, hogy nem sikerül. No, most hát akkor döntsük el, Józsi, hát adj tanácsot. Próbáljam meg Presinszky Lajossal, akivel talán ilyen gond nem lesz, hiszen ő amúgy bősz Csemadok tag, és azon kívül a kommunista párt Dunaszerdahelyi járási titkárságának az alkalmazottja. Én akkor elmentem a főtitkárhoz. Abban az időben Dudás Kálmán volt a főtitkár, azt hiszem, Dudás, és azt mondta, hogy ki van zárva. Az apja 1968-ban összetépte a pártigazolványát, mármint Presinszky Lajos apja, továbbá Presinszky Lajosnak ilyen-olyan, amolyan kijelentése volt, nem! Tehát ő nem fogja ajánlani, az ő alkalmazottja. Hát teljesen tanácstalan voltam. Kitől kérjek tanácsot? Elmentem Varga Bélához. Ő valamikor a Csemadok főtitkára volt. Köbölkúti iskolaigazgatóként működött akkor. Elbeszélgettünk, nem jutottunk dűlőre. Akkor elmentem Fonod Zoltánhoz. Fonod Zoltán abban az időben a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat főszerkesztője volt. Sárkány Árpád volt az igazgató. Elbeszélgettünk Fonod Zolival és azt mondta, próbáljam meg Végh Lászlót. Végh László abban az időben a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Főosztályán dolgozott. Én őt ismertem az országos választmányból - ő szociológus -, s abban az időben mondhatom, hogy egy nagyon használható, jó szociológiai fölmérést és egy jó tanulmányt írt. Vagy, azt mondja, próbáld meg az oktatási minisztériumban Lukács Tibort. Hát én Lukács Tibort nem ismertem anynyira. Tudtam, hogy főtanfelügyelő Mózsi Ferenc keze alatt, tudtam azt, hogy több magyar nyelvtankönyv társszerzője és hogy a Csemadok Anyanyelvi Bizottságának a vezetője. Ezt tudtam. Csemadok tag, rendben van. Kezdtem Végh Lászlóval. Laci azzal fogadott, hogy szívesen eljönne, de nem fog sikerülni, ne próbáljam meg. Mi a gond? S elmondta, hogy a feleségének mindkét öccse el-585 SlDÓ ZOLTÁN
