Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PETER 534 het rakni. Még a megalakulásról szóló visszaemlékezéshez szeretnék néhány konkrét adattal hozzájárulni. Maga a mozgalom első mozdulatai, tehát az első szerveződések már visszanyúlnak 1989-re. Én azokon nem vettem részt. Különböző helyekről, főleg Pozsonyból indultak ki, de más helyeken is párhuzamosan folytak, ami bizonyos fokig követhető a korabeli sajtóból, az Új Szó és a helyi újságok híradásaiból. Az igazán komoly rendeződések tulajdonképpen márciusban voltak. Február vége, március, 1990-ben. Ez az első pozsonyi közgyűléssel indult meg, ahol az emlékezetem szerint - mivel a jegyzőkönyvek a jelen pillanatban nem állnak rendelkezésemre -, 100-120 helyi alakuló, tehát még nem igazán megalakult szervezet képviseletével jött össze. Ez az első közgyűlés tulajdonképpen egy alakuló közgyűlés volt, amely megteremtette a mozgalom alapjait. Jogilag tehát már akkor teljesen hivatalosan bejegyezték, 1990. április első napján. Tehát ez mutatja azt, hogy az előző két hónap a szerveződés igen aktív időszaka volt. Viszont, hogyha a helyi szervezetek alapító okleveleit tekintjük, az ott fekvő dátumokat, ugyancsak azt mondhatjuk, hogy az MKDM, ebben a formában, február első napjaitól folyamatosan szerveződött Szlovákia-szerte. Ez nyilvánvalóan szorosan összefüggött az 1990. évi választásokkal. Ezek a választások voltak valójában az első próbái a szervezetnek. Ezek júniusban zajlottak, ha jól emlékszem. Ehhez a kereszténydemokrata mozgalom eléggé sok propagandaanyaggal tűnt föl. Tehát, volt ilyen kicsi szórólap, amit elég komoly, több tízezer példányban juttattunk el a választókhoz. Ennek tartalma még nagyon híven tükrözte azt a kettős gondolkodást, ami a kereszténydemokráciában akkor volt, a szocializmusból kiszabaduló polgárság vallásszabadság iránti vágyát és természetesen a polgári társadalomban való szerepkeresését. így az első helyre a vallási kérdések kerültek, utána a nemzet, a politika, az ifjúság jövője, a nők megbecsülése, a családok védelme, az idősek gondjának az enyhítése és a vállalkozók és a gazdálkodók kérdései (...). Van egy érdekes pontja a szórólapnak, ami feledésbe merült, hogy a nemzeti kisebbségek által lakott területeken garantálni kell a nemzetiségi arányok megtartását. Tehát a helyi arányokat. Egyébként ez európai nemzetközi norma, az arányok stabilitásának a kérdése, de ez mintha elfelejtődött volna az egészből. A többi, azt gondolom, olyan, amit bármelyik párt fölvállalhatott volna. Végső fokon ezekben mindenki, aki polgári módon gondolkodott, egyetértett. Nyilvánvaló, hogy az első választások - ezt a statisztikából elég pontosan lehet ismerni -, meglehetősen jó eredményekkel jártak. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy mindegyik magyar politikai alakulat nyert. Különböző módon és szinten. Azt hiszem, hogy így, hosszabb idő távlatából az FMK volt a legsikeresebb politikai értelemben, mert kormányzó párt lett belőle, és egy ügyes szövetségkötéssel rögtön a kezdetben bekerült a kormányzatba. Végső fokon én azt mondom, hogy minden pártnak ez a célja, hogy az elképzeléseit, terveit mint a kormányzó hatalomnak a részese tudja megvalósítani. A másik két párt, tehát a koalícióba lépett kereszténydemokrata mozgalom és az Együttélés, maga ez a koalíció nem volt túl szerencsés dolog. Viszont, olyan értelemben nagyon eredményes volt, hogy a parlamentbe jelentős számú képviselőt tudott bejuttatni, 8,33% volt a szavazati arány, amit megkapott. Na most, a probléma nem is ezzel volt, mert így azt lehet mondani, hogy jelentős parlamenti képviselete lett a magyarságnak. Összességében megközelítette a 17 parlamenti képviselőt, és természetesen még a kommunista párt és más szlovák pártok is vittek be
