Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Püspöki Nagy Péter

gyón érdekes lehetőség volt. Szlovákiában én éltem ezzel a lehetőséggel egye­dül, aztán később még valaki Csehországban is, úgyhogy ebben a ritka kutatói státuszban töltöttem el 17 esztendőt. Annak ellenére, hogy nagyon sok furcsa­ságot tapasztaltam, s olykor a megélhetéssel is gondom volt. (...) Eléggé pro­duktív voltam, mert mondjuk minden akadályoztatás ellenére azért végül is 15 könyvet írtam és egy halom tudományos munkát. Úgyhogy a helyzet az volt, hogy bizonyos értelemben bizonyos társadalmi presztízsre és szeretetre jutottam, ami abban nyilvánult meg, hogy egyre több helyre hívtak meg a magyar kisebb­ség különböző társaságai. Ezek zömmel a Csemadok égisze alatt futott előadá­sok voltak a történeti szakma területéről, általános történeti, regionális történe­ti kérdésekről és bizony ezt, mivel ugye ez adóköteles volt, elég pontosan tu­dom, hogy mennyit tartottam. A 17 év alatt több mint ezer előadást tartottam meg a szlovákiai és erdélyi magyar vidékeken. (...) Még az előző rezsim utolsó éveiben, 1987-ben kaptam meghívást az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől. Hát először vendégtanárként voltam ott, 1991-ben neveztek ki egyetemi do­censsé. Rögtön, ahogy idejöttem, akkor megszereztem a kandidátusi fokozatot. (...)- Valóban, ez egy nagyon gazdag élet. Most egy kicsit más oldalról, a közéleti szempontból menjünk kicsit újra vissza. Tehát a kérdésem konkrétan az lenne, hogy a családban a politika mennyire volt jelen, illetve hogy ki az, aki esetleg abba az irányba vezette önt, hogy aztán későbbi közéleti tevékenysége nagyon jelentős volt, illetve hogy egyáltalán mennyire volt ez determinálva mind az isko­lai, mind a családi élet kapcsán?- Nagyon stabil, szolid polgári viszonyok között éltünk, és ezt nem kellett úgy külön tanítani, ez úgy beleivódik az emberbe. (...) Én egy aktív szemléletet örö­költem. (...) Ugyanakkor a tudományos kutatói szerepet én közszereplésnek tar­tom, és akkor ez az értéke szerint az is volt, mert hát a vezető személyiségek nem nagyon mertek járkálni, s írói esteket is csak úgy mértékletességgel tartot­tak. Én a magyar kisebbség oktatói katedrájának tartottam ezt a kiterjedt mun­kát, és volt is ennek közéleti jelentősége, mert én tényleg Pozsonytól Kassáig jártam az országot hetente, és hát egy sajátos pálya volt. (...) Ilyen értelemben énnekem volt egy eléggé széles közéleti szereplésem, de semmiképpen nem le­het ezt politikai szereplésnek nyilvánítani. Bár ennek ellenére én belekerültem a politikai élet sodrásába. Én akkor már harmadik éve tanítottam Budapesten, amikor a rendszerváltás megindult. Nos, az magától értetődő volt, hogy az ak­kor induló rendszerváltó politikai mozgalmak mindenkit mozgósítottak, akinek a neve ismert volt és így engem is fölkértek, hogy vegyek részt ebben.- Elnézést, hogy közbevágok, tehát a 80-as években az ellenzékkel volt valami­lyen viszonya?- Hát minden ellenzéki megfordult a házamban, ami azt jelenti, hogy a házam nyitott volt, Erdélytől kezdve Amerikáig átjáróház volt. Hogy számot mondjak, hát a 80-as években, amikor Csehszlovákiában voltam, mert volt egy idő, amikor nem voltam Csehszlovákiában, hát akkor úgy a nyári időszakban negyven, ötven vendégünk volt. (...) Nyilván ez is adta az okát annak, hogy amikor beállt a rend-523 PÜSPÖKI NAGY PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom