Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
ÖLLÖS LÁSZLÓ 496 terni mozgalmat legalább töredékesen ide is áthozzuk, az internátuson szervezett az ember mindenféle önművelődési köröket, aztán már, amikor befejeztem az egyetemet mindig följártam akkori diákoknak előadni ellenzékiségről stb. Ekkorjelent meg Berényi Jóska, meg mások, tehát a fiatalabbak. Ez az emberben mindig benne volt, hogy ezt valahogy tovább kell vinni.- Persze, itt nem is az a kérdés, hogy rendszerváltásra törekedett-e valaki, hanem az, hogy mire törekedett?- Én arra törekedtem, hogy a nyugati demokrácia szellemisége ide valahogy belopakodjon, és éljen, ennek azon túl is jelentősége volt, hogy a rendszer nem dől meg, azért még a gondolatok, eszmék stb. hathatnak a mindennapi életben, más típusú emberközi kapcsolatokat hozhatnak létre, manapság ezt nagyon nehéz érteni, de ez a magatartás egyfajta szabadságérzetet is adott az embernek, úgy beszélhetett olyan dolgokról, ahogy és amilyenekről akart. Ez akkor nem volt természetes és mindennapos, sőt...- Voltak találkozók a szlovák ellenzékkel, illetve a csehekkel itt Szlovákiában is, ezeken részt vettél?-A Doležalékon részt vettem, a másikon nem.- Akkor beszéljünk november 17-18-ról.- Amikor megjöttem a katonaságtól, orientálódtam egy kicsikét, akkor már felvetetted, hogy kellene itt valamit szervezni, valami olyan szervezet, ami túlnőné az eddigi Jogvédő Bizottság kereteit, ami tulajdonképpen csak egy tiltakozó intézmény volt, tehát kellene egy nagyobb informális szervezetet szervezni, és én ezzel melegen egyetértettem. És hát akkor elindult a spekuláció, hogy hogyan legyen ez megszervezve. Nem tudom igazán elválasztani, melyik ötlet kitől jött, összemosódik az ember fejében az egész. Általában együtt ültünk és együtt spekuláltunk, mi hogyan legyen, és aztán abból valami kiforrta magát. Abban mindenki egyetértett, az eddigi tapasztalatokból kiindulva, hogy ha ezt az ember bármilyen eltitkoltan is szervezni kezdi, akkor a belúgy meg fogja tudni, tehát nem fogjuk tudni eltitkolni a belúgy elől. Következésképpen, valami trükkel, valami csellel úgy kellene megcsinálni, hogy a megszervezés pillanatát ne vegyék észre, erre a magyarországiak tanítottak bennünket, hogy a dolgokat egyszerűen a belügy elől nem lehet eltitkolni, de azt el lehet érni, hogy késve tudják meg. Ez volt igazából a stratégia, hogy idő előtt ne tudják meg. És így jött Tóth Lajos születésnapja, amire rá lehetne szervezni egy nagy konferenciát, ami magára vonná a titkosrendőrség figyelmét. És miközben a titkosrendőrség minden kapacitásával ezt a renegát konferenciát figyelné, amelyen természetesen mi felszólalnánk, eközben szép csendesen eltűnnénk, és megalakítanánk ezt a szervezetet, és létrehoznánk az első szlovákiai magyar politikai mozgalmat, megfogalmaznánk a dokumentumait stb.- Azt mondtad, hogy a Jogvédő Bizottságot négy emberre bízta Duray, amikor kiment Amerikába, abban az időben, amiről beszélünk, Duray Miklós Amerikában
