Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
478 CC '< CO M CO UJ- Nem tudtunk csak külső szemlélői lenni, már csak azért sem, mert sokkal több támadás érte a Csemadokot annak idején még, tehát a 90-es évek második felében is, mint bármelyik pártot. Lehet, hogy a sajtóban már nem, de a névtelen levelek, a névtelen telefonok és még nem tudom, mi minden folyamatosan jött, és ahogyan fokozódott, hergelődött a hangulat, annál több ilyen levél, telefon érkezett hozzánk.- Ezek mik voltak? Fenyegetések?- Persze. (...) Számunkra mérhetetlenül kínos volt az, mármint a Csemadok számára, hogy egyfelől az FMK adta a nevét a kormány által kidolgozott nyelvtörvénytervezethez, másfelől viszont kidolgozott az Együttélés-MKDM magyar koalíció egy másik törvénytervezetet. (...) Ami nyilvánvaló volt számunkra, az a „bez výnimky", ahogy a Maticás törvényt végül is pengeélérre állították a VPN-esek, hogy az a „bez výnimky”, ez a kizárólagosság éppen most van mögöttünk, úgyhogy hagyjuk most már ezt abba. Tehát az egy elvetésre méltó volt. A kormány által beterjesztett olyan értelemben volt elfogadható számunkra, ahogy azt annak idején magyarázták is, tehát hogy amit nem tilt a törvény, azt megenged. Ott volt a 20%-os klauzula a hivatalos kapcsolatokra, ami lehetett volna 10%-os is, de végül is az a 20%-os a szlovákiai magyarság esetében nem jelentett akkora katasztrófát. Persze mint aztán később kiderült, a törvény igazi nagy buktatója ott volt, hogy többféle magyarázata lehetett. Amíg elfogadható volt a magyarázat, addig elfogadható volt a nyelvtörvény, amint a későbbiek során olyan hatalom került az ország élére, amelyik nem volt jóindulatú, abban a pillanatban lényegében ezt a nyelvtörvényt akár a kosárba is dobhattuk. Nagyon sok volt a féltő vagy a félelmet megfogalmazó levél és telefon a Csemadokba. Ebből tudom azt elmondani, hogy akkoriban a szlovákiai magyarság a szó legszorosabb értelmében félt. Ráadásul a médiák, tehát a tv, a rádió folyamatosan közvetített, ha jól emlékszem, akkor a törvény tárgyalásának a napjáról, tehát a „hej Slovácitól” kezdve a felbőszült tömeg üvöltéséig, a parlament kapujának a bezúzásáig az mind ott volt az éterben, ott volt a képernyőn, s valóban félelmetes látvány volt. Erre tényleg így tudok visszaemlékezni. Konfliktusaink, mint szervezetnek, a Csemadokról beszélek, lényegében nem voltak sem az ellenzékben levő magyar pártokkal, sem a kormányon lévő FMK-val.- A Csemadok soha nem vetette a szemére azoknak, akik ezt a törvényt megszavazták? Az Együttélésen belül végül is ez egy töréshez vezetett. A Csemadok mennyire játszott itt szerepet?- Semmilyen szerepet nem játszott. (...) A Csemadok ehhez sehogy sem viszonyult. (...)- Térjünk rá akkor a 1991. április 27-28-i közgyűlésre, amelyről azt mondtad, hogy ez a közgyűlés a koncepciók harca volt! Tulajdonképpen itt a te életedben a Csemadok le is zárult olyan értelemben, hogy megszűntél Csemadokvezető lenni.- Igen.
