Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Neszméri Sándor

NESZMÉRI SÁNDOR

472 ez a szándékom. Tehát az volt a szándékom, hiszen ott egy rakás más szándék is volt, például hogy végre megalakítani és megvalósítani azt, hogy legyen egy tudományos intézete a szlovákiai magyarságnak. Tehát a tudományos intézeten kívül a társulások is efelé hajlottak volna, hiszen megalakult a Tudományos Társaság is, pedig nem volt rá túlságosan nagy igény. Igazából ez központi kezdeményezés volt. És hát a módszertani központtá kellett volna átalakulniuk ezeknek a tudományos társulásoknak. Nyilvánvalóan akkor úgy volt előnyös mindenkinek, hogy a Csemadokon belül működjenek, mert hiszen a Csemadoknak voltak meg ehhez az eszközei. De az egészben benne volt az is, hogy a Csemadok ne vállaljon magára minden terhet, minden intézmény eltartását, hiszen önmaga eltartásával is foglalkoznia keli. Tehát az elképzelés arra irányult, hogy amint ezek a társulások megerősödnek szakmailag és gazdaságilag, akkor ezek a társulások intézménnyé alakulhatnak át, és leválhatnak a Csemadokról. (...) Nyilvánvalóan a 90-es évek legelején, a közgyűlésen ennek a csírája rakódott le az alapszabályzatban, és egy év alatt, lényegében a galántai közgyűlésig, már oda fejlődött az egész, hogy létezett 5 vagy 6 ilyen szakmai társulás, amelyek önálló küldöttekkel vettek részt a közgyűlésen. Tehát az önállósodásuk odáig fejlődött az alatt az egy év alatt, hogy legalábbis önmagukat meg tudták fogalmazni. (...)- A kezdetekben anyagiakat tudtatok biztosítani ezeknek a társulásoknak?-Természetesen. Tulajdonképpen az volt az elképzelés, és ez is igazolja, hogy a 90-es alapszabály értelmében jöttek létre a társulások és szabályozott volt. Tehát a 91-es cikkek hazugságok. A Csemadok azt vállalta fel, hogy akit a társulás megválaszt titkárának, azt fogja fizetni. Tehát lényegében a Csemadok felmondott a saját szakelőadóinak, és a megalakuló társaságok kezébe tette le azt, hogy ki legyen az a szakember, akit a Csemadok az államtól kapott támogatásból meg a különböző bevételekből fizessen. (...)- Mennyire szabadultak el az indulatok? Végiglapozva az akkori sajtót, minden a Csemadokról szólt, mindenki a Csemadokot akarta megváltani, s valószínűleg ez a küldötteket is jellemezte. Ez mennyire volt ott érezhető?- Nem ez érdekes, ez ott nem volt érezhető, de jó, hogy mondod, mert ez volt aztán a következő csalódásom. Véget ért a közgyűlés úgy, ahogy véget ért. Volt még azon belül egy érdekes esemény, melynek a hátterében - a mai napig állítom, de bizonyítékaim nincsenek - a Szabó Rezső köré tömörülő 68-asok vagy Szabó Rezső baráti köre volt az, aki a közgyűlés második napjára olyan hangulatot teremtett, hogy a jelölőbizottság nem mert senkit megnevezni az elnöki és a főtitkári posztra. Emlékszem rá, a kassai Máté László volt a jelölőbizottság elnöke, és a hatalmas tömeg kint a PKO előcsarnokában, és első alkalommal ülésezett a már megválasztott országos választmány, ott szerencsétlenkedett, mert én feltételezem, olyan nyomás nehezedett rá, hogy nem mondtak ki semmilyen nevet az elnöki és a főtitkári posztra. A választás aztán úgy zajlott, hogy mindenki kapott egy üres papírt, és rá kellett írni, hogy kit javasol ezekre a posztokra. De ez csak epizód volt. Nem ez a döntő, hanem az, hogy nem volt igazán alkotó hangulata ennek a közgyűlésnek, tehát ez volt az első csalódás számomra, a másik csalódást pedig a rákövetkező napok, hetek sajtója okozta. És fő-