Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
NESZMÉR! SÁNDOR 468 próbálkozások voltak? Voltak próbálkozások, és volt is közös rendezvény a részünkről. Ez Újvárban zajlott, a Csemadok újvári szervei és szervezetei rendezték a városi szervezet székházában, ahol többek között Tóth Karcsi volt az FMK részéről, én voltam a Csemadok részéről és most nem tudom megmondani, ki volt az ún. Csehszlovákiai Magyarok Fóruma részéről, mert akkor még ez is működgetett. Ott sem volt nyilvánosan semmilyen összetűzés közöttünk, semmi, tehát én nem találok utólag sem semmilyen olyan pontot, ami indokolta volna azt, hogy ilyen éles legyen a szembenállás, mint ahogy van egy olyan csöndes érzésem, de lehet, hogy ezt most már csak beleérzem azokba az időszakokba, hogy nem is volt az olyan éles, mint ahogy azt a sajtó mutatta. (...)- Ugyanerre az időre esik az, amikor arról vitatkozott a szlovákiai magyar közélet sajtón kívül, hogy párttá váljon-e a Csemadok. Tehát ez így felmerült, hogy párttá váljon a Csemadok? Mik voltak az érvek, mik voltak az ellenérvek?- Nyilvánvalóan felmerült úgy, ahogy mondod, és a sajtó hasábjain is szó volt erről.- Ha jól emlékszem a Napban.- A Nap kezdeményezett egy sorozatot erről. Az egyetlen pont, amit kifogásoltam és kifogásolok Flunöík Péter és a köztem lévő viszonyban, hogy mi Péterrel nagyon jó barátok voltunk, és hála istennek vagyunk. Ott volt egy szakasz, hogy arra kértem Pétert, hogy ha már a Nap ilyen sorozatot indít, akkor újságíró-etikai szempontból talán együtt kellene dolgozni a Csemadokkal is, és nem voltak hajlandók velünk együtt dolgozni, úgy indították el a sorozatot, de ez már teljesen mellékes kérdés. (...)- Csak pró és kontra párttá válás. Végül is ezt a rendkívüli ülésnek kellett volna megfogalmaznia?- Eredetileg ez decemberben és januárban végig kérdés volt a Csemadokban. Be kell vallanom, hogy az egyik legnagyobb ellenzője annak, hogy a Csemadok váljon párttá, én voltam. Azt mondtam, hogy ha szükség van további pártokra, és úgy láttam, hogy szükség van az FMK mellett, hiszen pluralista társadalomban éltünk, miért csak egy párt legyen. Akkor ám legyen, de ne a Csemadok legyen az. Én tudniillik szentül hittem, és hiszek abban, hogy a pártpolitizálásnak vannak stílusai, tehát a politika maga egy tudomány, nem biztos, hogy a pártjaink ezt így igazolják tevékenységükkel, de igenis az, és egészen más a civil társadalmi szervezet és a társadalom megszervezése vagy a társadalom szervezettsége. Az két teljesen különböző dolog. Én azt állítom, hogy a kisebbségnek nem csak politikai képviseletre van szüksége ahhoz, hogy érvényesíteni tudja érdekeit, ez is nagyon fontos, de talán ennél is fontosabb az, hogy a társadalma legyen megszervezve. A társadalmát pedig nem szervezheti meg párt, sőt: nem szabad, hogy párt szervezze meg a társadalmat. Azért voltam az ellen, mert a Csemadok a kisebbség szempontjából az egyik legfontosabb dolgot végezte, a kultúra ápolását, és a kultúra kötötte össze az embereket, függetlenül attól, hogy valaki megrögzött kommunista volt vagy elvakult keresztény, katolikus vagy akármi más, ezek az emberek a Csemadokon belül nem bántották egymást. (...)
