Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Németh Ilona
ezt a Barakkal meg az Oszkárral csináltuk. És mondták, hogy tényleg az Öllös Árpád, és így lett polgármester. Nem volt rossz ötlet, mert aztán másodszor is megválasztották. És ez csak egy példa.- Te meddig vettél részt ebben a politikai mozgalmi életben?- Egészen az MPP megalakulásáig. 1991 márciusában mentem el Svájcba dolgozni, az is részben az FMK-nak volt köszönhető, akkor kezdtünk el utazni, és egyszer voltam Bécsben tanulmányúton, amit Kaltenegger Éva szervezett, járt ide az FMK-ba. Meghívott minket, a Die Presse szerkesztőségét látogattuk meg, megnéztük, hogy hogyan készül egy profi napilap. Ott laktunk nála a lakásán, és akkor végignézhettük, hogyan csinálják, hogyan készülnek a rovatok, tanítottak minket lapot csinálni, és utána volt egy svájci út, ami szintén ezzel függött valahogy, és akkor kaptam egy lehetőséget, hogy dolgozzam ott a grafikai ügynökségen. 1991. március elején mentünk el Svájcba, ott voltunk 4-5 hónapig. Amikor visszajöttünk Svájcból, még valamennyire visszakapcsolódtam ebbe az egészbe, de itt már eléggé le is voltak osztva a lapok, az egész már elindult a párttáalakulás irányába, még elmentem arra a konferenciára, de aztán abbahagytam az egészet, meg már elindult a pártegyesülési folyamat is, akkor úgy gondoltam, hogy nem kell egyesülni. Azzal már nem tudtam mit kezdeni. Az már átment ilyen professzionális politikába, én már ott a kisebbségi nézetet képviseltem. Onnantól kezdve, és azóta is, a szlovákiai magyar közéletben kisebbségi nézeten vagyok. Az egész szlovákiai magyar palettában az FMK kívül semmivel nem tudtam azonosulni. Azóta se tudok. Amikor az FMK megalakult, akkor egyértelműen volt egy olyan erő, ami a szlovákiai magyarságot össze tudta volna fogni. Úgy gondolom, hogy ennek akkor megvolt az esélye. Véleményem szerint, Duray személye volt a megosztó személyiség, azóta is ezt így látom, de akkor is így láttam. És ő alakított maga alá egy pártot, ahol a vezérlő elv azóta is az ellenségkép táplálása, meg ez a nacionalizmus. Az FMK-nak a megalakulásakor és előtte is fontos elem volt a szlovák demokratákkal való együttműködés. Nem úgy láttuk magunkat, mint Magyarországnak a kinyújtott csápja, hanem mint egy identitás, ami se ide nem köthető, se oda nem köthető, hanem mind a két helyre köthető, egy ilyen kultúrák közötti állapot, ami szerintem egy pozitív állapot. Az a fajta világlátás, amit a Duray képviselt és képvisel, használhatatlan a normális élet szempontjából. Nekem ez volt a problémám az Együttéléssel. Szerintem ott kezdődött a megosztottság, amikor lényeges kérdésekben a tematizálás propaganda és személyi érdekek miatt más irányba ment el. És azóta se lett kijavítva. Én ezt valahogy így látom.- Mi az, amit el akarsz még mondani?- Nem tudom, az 1989 utáni időszak az én számomra, az én emlékeimben egy ilyen egységként maradt meg, egy lezárt időszakként. Az ember azt gondolhatta, hogy az értelmiségnek az a fajta szerepe, ami mondjuk egy ilyen változásban muszáj, hogy meglegyen, és föl is vállalja, utána átmehet abba, hogy most már foglalkozz a szakmáddal. Volt egy időszak a Meóiar-korszak kezdetéig, amikor azt gondoltuk, hogy a dolgok most már jó irányba fognak menni..., lesznek a politikusok és lesznek a művészek. Nekem akkor született a másik gyerekem, 451 NÉMETH ILONA
