Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Németh Ilona
446 LU lyén is voltak. És megalakult a VPN, azt meg az szerdahelyi szlovákok csinálták, Ľuboš Navrátil, Banič, Dáša Šipulová, Rasťo Baluška, azokat meg a gimiből ismertük. A szlovák meg a magyar gimnázium egy épületben volt. Nem igazán barátkoztunk, de tudtunk egymásról, mert volt kapcsolatunk egymással. Nekik is volt egy ilyen értelmiségi körük Szerdahelyen. Aztán ez a kettő úgy együtt működve szervezte a tüntetéseket. Aztán már gyors egymásutánban jöttek az események. Folyamatosak voltak a nagygyűlések, a váltások a városházán, akkor a különböző cégekben. Marián, a férjem Varsányi Lacival, Bachman Lacival és bizonyára másokkal az Ister bútorgyárban megalakították a forradalmi bizottságot, és ezeknek a cégeknek a képviselői különböző helyeken szerveződtek, mindig kineveztek egy képviselőt, akik jöttek ezekre a találkozókra. Például emlékszem Tarr Miklósra, aki szinten valamelyik gyárból jött, és aktívan reszt vett a változásokban. Úgy emlékszem, december elején a gyári munkások is nagy létszámban jöttek a kultúrház előtti térre tüntetni. Egyébként az FMK első és második emblémáját is én készítettem.- A családod hogy élte ezt meg?- Flát az egy nagy konfliktus volt. Egyrészt én akkor már külön életet éltem, házas voltam, gyerekem volt. Külön családot alkottunk. A szüleim féltettek, hogy mi lesz velem. Mikor az első tüntetés volt akkor az apu figyelmeztetett, hogy mesterlövészek vannak a pártház tetején, meg még nem tudom hol, és féltettek mert azt gondolták ők is, hogy ebből még valami fegyveres beavatkozás lehet. Ez figyelmeztetés volt a részükről. Másrészt nem lehetett meggátolni, hogy a változásokban reszt vegyek, ezt ők is tudták. Azt hiszem, hogy a szüléimben legerősebb volt a féltés, hogy bajom lesz belőle, másrészt az a fajta felismerés, hogy mindez ellenük irányul.- Édesapád az eléggé magas funkcióban volt.- Ez már csak egy végkifejlete volt annak a politikai nézetkülönbségnek, ami folyamatosan jelen volt közöttünk. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a családi kapcsolat ellenére más oldalon állunk. Tehát ennek már csak a vége volt tulajdonképpen. Ez ilyen szempontból nem volt meglepetés, mert nem akkor kezdtem rázni a kulcsokat, mikor a kulcsokat ráztuk, hanem már előtte. Ez egy elég hoszszú folyamat volt. Úgyhogy, ez nem volt egy meglepetés. Mindenképpen konfliktushelyzet volt. Volt, amikor nem beszéltünk egymással, de azért az anyu révén a családi kapcsolat fönt volt tartva. A magánéleti kapcsolatot nem vágtuk el.- Úgy emlékszem, még az első hónapokban, 90-ben, hogy mi intenzívebb kapcsolatban voltunk az édesapáddal, mint te. Mikor jött a kormányalakítás meg egyebek, akkor nagyon sok jó tanácsot adott, és az sokat segített.- Persze. Nem az volt a probléma, hogy ő nem tudott szakmailag együttműködni másokkal, és nem hiszem, hogy ezt karrierből csinálta, hanem az, hogy az addig elért szakmai eredmények valamilyen formában fennmaradjanak, neki a legfontosabb a szakmai volt. Szakemberként a későbbiekben is mindig adott tanácsot annak, aki megkereste.
