Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Németh Ilona
képet. Egy csomó dolgot kifestettem magamból, és az volt a legjobb benne, hogy abszolút mindenféle szándék nélkül csináltam. Igazából az volt a kezdete annak, hogy képzőművésszé kezdtem válni vagy valami ilyesmivé. Mert az az időszak abszolút erről szólt, a kisgyerek mellett a kétszobás lakásban ott festettem negyven képet. Amikor Dúdor meghalt, a Rokkóval foglalkoztunk a mailarttal is. Ezt a Rokkó hozta be az életembe. Rokkó benne volt olyan művészeti aktivitásokban is, amit én egyáltalán nem ismertem. Az egyik ilyen volt a mailart. Abszolút adekvátnak tűnt, hogy a Dúdornak a tiszteletére csinálunk egy Dúdor mail-artot. Az Új Szónak a hátoldalából, ahol ott volt Dúdor halálhíre, készítettünk egy felhívólevelet, amit szétküldtünk képzőművészeknek, ők beküldték a mail-artot, és ebből lett egy kiállítás egy abszurd helyen, Marcelházán Soóky Lacinál a kultúrházban, ahol Rokkóval három napon keresztül éjjel-nappal csináltuk ezt a kiállítást. Ha most azt mondanák nekem, hogy menjek el Marcelházára a kultúrházba, ahol éjszakákra becsuktak a Rokkóval, és ott dolgoztunk, nem biztos, hogy neki állnék. Akkor viszont azt csináltunk, és szerintem, kiváló kiállítás volt, nem beszélve arról, hogy az egész padlót fölfestettük kézzel csíkosra, és az emberek mikor bejöttek, azt szétkenték a cipőikkel. Ilyenekkel foglalkoztunk. Ebből aztán csináltunk katalógust is. Mert előtte Rokkó csinálta a Kassák Mail-artot, ahhoz nekem nem volt közöm. Annak ellenére, hogy nem járt művészeti egyetemre, elég szerteágazó művészeti kapcsolatrendszere volt a művészet ún. nem hivatalos részében. Mi nagyon sok mindent csináltunk együtt. És aztán 87-ben kezdtünk gondolkodni a Stúdió értén. Ott nemcsak ketten voltunk, ott volt Simon Attila, Mészáros Ottó, Rónay Péter és Gály Tamara is. Megalapítottuk együtt a Stúdió értét, de igazából hárman dolgoztunk a Mészáros Ottó, a Rokkó meg én. És aztán ez ment 20 éven keresztül, amiből 10 évet húztunk le együtt.- Ilyen teljesen steril képzőművészként, iparművészként a közéletbe hogyan tudtál mégis bekapcsolódni?- Eleve volt egy indíttatás, valamifajta olyan igény, hogy az ember alakítsa a dolgokat maga körül. Ez a már említett családi indíttatás. Aztán pedig az a különállás, ami a hivatalos állásponttal szembe helyezkedett. Egyrészt volt az íróknak a köre, akik annak ellenére, hogy esetleg párttagok voltak, nem mindenki, de a többség, mégis rendszerellenesek voltak. És volt egy magyarországi hangulat, egy ilyen közhangulat, hogy ha nem jött a 7-es busz, akkor az a kurva oroszok miatt nem jött. Nálunk a rendszerellenesség nem jelentett föltétlenül oroszellenességet. Magyarországon egyszerűen mindenben jelen volt, a pohár arrébb tételében, a fagylalt megvásárlásában, egyszerűen mindenben benne volt. Tehát ez volt az egyik része. A másik meg ugye ez az Iródia, és a Dialógus, Erdélyi Miklósnak a fia alapította, Erdélyi Dániel. És a Duna Kör Varga Jánossal, akihez Pilisborosjenőre jártunk Szerintem, kerestem ezeket, és így is még nagyon sok mindenből kimaradtam. Tudom, hogy pl. a művészetnek is az akkori undergrand vonalából totálisan kimaradtam, mert nem tudtunk róla. Amiről tudtam, abba beleszálltam.- De nem is volt probléma az ilyen közösségszolgálat, közéleti szerepvállalás, akkor ez különösebben nem okozott gondot egy képzőművésznek vagy egy írónak. 441 NEMETH ILONA
