Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
tán egy kassai közgazdász, akinek a neve nem jut most az eszembe, negyedik volt 431 Mečiar, és még valaki volt. A VPN sorra adta fel a saját jelöltjeit, s az utolsó körben ketten maradtak: Mečiar és Kusý. Mi az elejétől fogva Miroslav Kusýt támogattuk. Az utolsó döntés egy plenáris ülésen zajlott, ahova meghívták a VPN vidéki vezetőit is. Ezen a plenáris ülésen többed magammal képviseltem a Független Magyar Kezdeményezést, és történetesen Mečiar mellett ültem a plénumban. A VPN plénuma, amit egyébként Budaj vezetett, Mečiart választotta miniszterelnökjelöltnek. Én pedig fölálltam, és előadtam, hogy miért nem jó Mečiar, indokoltam is, meg azt is, hogy miért jó Miroslav Kusý, és hogy az FMK megvétózza Mečiarnak a kinevezését. De mivel nem voltak akkor még az ilyen helyzetekre játékszabályok, a VPN plénumának a döntése maradt érvényben. Most kitalálhatnék történetet arról, hogy miket mondott ott nekem Mečiar, közben vagy utána, de nem találok ki semmilyen történeteket, egyébként sem emlékszem a szavakra, amiket mondott. Viszont egy kép a mai napig is előttem van, amikor befejeztem az indoklásomat Mečiar mellettem ülve a szék karfáját ropogtatta, egy életerős ember volt Mečiar, és rendesen ropogott a karfa, és hát szitkozódott. Úgy gondolom, ez szerepet játszhatott abban, hogy megvétózta a jelölésemet a miniszterelnök-helyettesi posztra. (...)- Térjünk ki még arra, hogy aztán elég nagy szereped volt a leváltásában Is.- Négypárti kormány alakult, a VPN, KDPI, DS és FMK volt a kormánynak a tagja. Viszont ott már voltak játékszabályok. Koalíciós szerződés volt, kialakítottuk a pártok közötti együttműködés mechanizmusait, és mind a kormánytagok, mind pedig a parlamenti képviselők munkáját a koalíciós tanács koordinálta időről időre, talán hetente. Rövidesen kiderült, hogy Mečiar a legitim módon működő VPN szerveinek a döntéseit nem veszi figyelembe, nem tájékoztat, önálló politikát folytat. Az akkori VPN-ben kialakította a saját csapatát, amelyben nem szerepeltek a VPN alapító tagjai, a VPN eszmeiségét meghatározó személyiségek, mint a Fedor Gál, Bútora, Zajac, Tatár és a többiek, az elégedetlen és alulinformált vidékiekből kialakította a maga támogatóit. A koalíciós tanács ülésein fölmerültek a problémák és az elégedetlenség a kormányzati munkával. De mind a VPN-esek, mind a három másik párt képviselői toleránsak és türelmesek voltak a kormányzás megítélésében. Az elégedetlenkedők és a bírálók azok elsősorban mi voltunk. Fél év után sikerült meggyőzni a VPN és a KDH vezetőit, hogy hívjuk vissza Mečiart, mert ellenőrizhetetlen volt már a hatalma. Sikerült megszerezni Čarnogurskýnak és Gálnak a támogatását. A következő ülésen Gálnak kellett volna beterjeszteni a javaslatot, de ez nem történt meg, és akkor az FMK összehívatott újból egy rendkívüli koalíciós tanácsot, ismét meghátrált a VPN és a KDPI. Aztán én az FMK nevében kitérve a kormányzati munka részleteire mondtam az érveket, hogy mi az, amivel Mečiar megsértette a koalíciós szerződést, és azt mondtam, hogy miután elveszítette a mi bizalmunkat, az FMK javasolja, hogy mondjon le, és ha ezt nem teszi meg, akkor a koalíciós tanács hívja őt vissza. Ezt követően aztán a többiek is csatlakoztak. Plunčík Péter volt az, aki bejelentette Mečiar visszahívását a Szlovák Televíziónak. (...) Még az jutott az eszembe, hogy a nyelvtörvény elfogadásakor, az első nyelvtörvény elfogadásakor volt egy érdekes eset Mečiarral kapcsolatban, amiről nem tud mindenki. Akkor már nem tudtunk simán törvényeket elfogadni, mert megosztott . NAGY LÁSZLÓ
