Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
. NAGY LÁSZLÓ 428 zásában, amely gyakorlatilag a bölcsőtől egészen az egyetemig terjedő tanulás lehetőségét biztosította, személyi kérdésekben is konkrét elképzeléseink voltak. És nem csak az oktatás egyes szintjei tekintetében, hanem tartalmi és módszertani kérdésekben is megfogalmaztuk az elképzeléseinket. És ezt megpróbáltuk már a kinevezése előtt a leendő oktatási miniszternél, Ladislav Kováénál érvényesíteni. Sajnos, nem sikerült, a tervezetünk nagy ellenállást váltott ki a miniszternél, de az akkor hivatalba lépő belügyminiszternél, Vladimír Meéiamál is, és hát a miniszterelnöknél is.- Hogyan zajlottak ezek a megbeszélések Ladislav Kováccsal.- Megelőzték a politikai megbeszélések a Nyilvánosság az Erőszak Ellen vezetői, illetve a Független Magyar Kezdeményezés vezetői között. Mi kidolgoztuk az elképzeléseinket írásban, és ezt a VPN vezetőivel megbeszéltük - Zajaccal, Bútorával, nem jut eszembe a neve, volt egy egyetemi docens is, akivel egyeztettük, s ott nem volt semmi különösebb ellenállás, de az óhaj az volt, hogy a leendő oktatásügyi miniszterrel is beszéljük meg. Számunkra meglepetés volt, hogy éppen a nagy becsben tartott, liberális elveket valló Ladislav Kováénál komoly ellenállásba ütközött a dolog, éppen az előbb említett nemzeti félelmek, nemzeti túlérzékenység miatt, és ő szövetségesül hívta Vladimír Meéiart és Čičet. Ciéről hadd mondjam el azért azt, hogy bennünk megvoltak a félelmek az ő személyét illetően a kormányelnöki kinevezése előtt is már, mert többen emlékeztünk arra, hogy Duray Miklós perében szakvéleményt írt az ügyről. Ő akkor a tudományos akadémia jogtudományi intézetének volt az igazgatója, és az ő szakvéleménye elmarasztaló volt Duray Miklóssal kapcsolatban. Ez az ember lett az átmeneti kormánynak az elnöke, de nem volt olyan befolyásunk, hogy ezt megakadályozzuk. Ugyanakkor Zászlós Gábor személyével kapcsolatban sikert értünk el.- Duray december elején hazajött, tekintettel arra, amit mondtál a korábbi kapcsolatotokról, te hogy élted meg az ő hazatértét és az ő szerepvállalását?- Amikor a Független Magyar Kezdeményezés megalakult novemberben s aztán a későbbi napok során is kivétel nélkül valamennyien, akik az akkori vezetői voltunk a Független Magyar Kezdeményezésnek, egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy ha hazajön Miklós, akkor ő lesz a Független Magyar Kezdeményezésnek a vezetője a korábbi szerepvállalásából eredően. Nem emlékszem, hogy bárkiben valami kétely merült volna fel ebben a kérdésben. Az első politikai megbeszélésektől kezdve őt javasoltuk a KC-ba, majd később a szövetségi miniszteri poszra, illetve kooptált képviselőnek. Vártuk, hogy megérkezzen Pozsonyba, és bekapcsolódjon azokba a forradalmi folyamatokba, amik akkor zajlottak. Azt ugyan fönntartással, de megértéssel kezeltem, hogy Miklós nem jött haza azonnal, hanem Budapesten állt meg, és elég hosszú ideig időzött ott. Ezt is megértettük, Amerikából jött haza, és hiányoztak a közvetlen élmények, tapasztalatok. Bizalmatlanság lehetett részéről, lehet, hogy attól tartott, ha hazajön akkor valami politikai retorziók következnek a személye ellen. Amikor arról volt szó, hogy a Öalfa-kormányba miniszterként fogják kinevezni, akkor ő Budapestről utazott egyenesen Prágába a kinevezésére. Úgy tudom, hogy a kinevezését előző éjsza-
