Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

adódott, hogy többször találkoztam ezekkel az ellenzéki csoportokkal, a Duna 423 Körrel, leginkább velük, vagy éppen az Iván későbbi élettársa, Vásárhelyi Judit révén vagy a Törzsök Erikán keresztül a SZETA-val. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a temetés szerveződött én Magyarországon voltam azokban a napokban gyógykezelésen a mozgássérült lányommal a Pető Intézetben, és többek között Bába Iván is az egyik szervezője, sőt a moderátora volt magának a temetési szertartásnak. Együtt voltunk ott, és úgy adódott, hogy lehetőséget kaptam ar­ra, bent voltam a Szépművészeti Múzeumban, ahol kiválogatták azokat, akik díszőrséget állhatták. Mondjuk a kuriózuma az volt a dolognak, hogy nem egy előre megtervezett díszőrség volt, meleg volt, ennek megfelelően voltam felöl­tözve, és hát amikor kiválasztottak, hogy díszőrséget állhatok a koporsók előtt, akkor kiderült, hogy mégse állhatok oda egy trikóban. Ahogyan cserélték, válto­gatták egymást az emberek, úgy cseréltünk inget, nyakkendőt és zakót, a mai napig sem tudom, hogy kinek a zakójában, ingében és nyakkendőjében álltam díszőrséget. Ez júniusban volt, és egy héttel később a legnagyobb meglepeté­semre, a magyar TV Újság, ami egymilliós példányszámban jelent meg Magyar­­országon, annak a címlapján éppen az a fotó volt, ahol én állok díszőrséget töb­­bedmagammal. Aztán ez is téma is volt a későbbiekben a Danáé elvtárs kihall­gatásain, hogy mit kerestem ott és egyebek. Én nem vagyok az az alkat, aki eb­ből valami utólagos nemzeti érdemet kreálna, mint ahogy egyesek ezt megtet­ték hasonló ügyek kapcsán. Ennek ellenére számomra a mai napig is hátborzon­gató élmény, hogy a kommunizmus egyik nagy áldozatának és Magyarország nagy reménységének a koporsója mellett állhattam, és azt se mondhatnám, hogy azt éreztem volna, hogy szlovákiai magyarként, mert ez utólagos belema­­gyarázás lenne, hanem emberileg fogott meg a dolog, és a mai napig is így em­lékezem rá. Mint ahogy Orbán Viktor ott elmondott nagy politikai beszédére is, bátor hangvételű és világos beszéd volt. (...)- Akkor most térjünk át 1989 novemberére.-Tóth Lajos születésnapjának a szervezésében, kialakításában nekem semmi­lyen szerepem nem volt. Nem is ismertem mindenkit abban a nagy társaságban. A születésnap úgy maradt meg emlékeimben, hogy ez nem is születésnapi ösz­­szejövetel volt, hanem egy társadalomtudományi konferencia, ahol meghívott előadók mondták el különböző történelmi, társadalmi, politikai kérdésekről a vé­leményüket. És ehhez kapcsolódott egy vita. (...) Azon túl, hogy ennek a napnak más jelentősége is volt, amire mindjárt rátérek, úgy emlékszem, hogy ez volt az első igazán nyílt vita abban az időszakban. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak az elkövetkező napokban, akkor ennek a találkozónak sokkal komolyabb helye lenne a szlovákiai magyarok társadalomtörténetében, mint most van. Másnap minden más lett, de ez nem feledtetheti annak a konferen­ciának a jelentőségét. Este te egy társaságot meghívtál a lakásodra, én nem tartoztam a beavatottak közé, nem tudtam, hogy milyen célból megyünk oda. Egy megbeszélésre invitáltál bennünket, ahol párórás vitát követően egy politi­kai szerveződésnek a megalapítása történt meg, amely tudatosan és nyíltan vál­lalta a nyilvános szerepvállalást azzal, hogy nyílt társadalmi bírálatot fogalmaz­tunk meg ezen az éjszakán elsősorban arról, hogy mit tartunk a legfontosabb kérdésnek a társadalmi változtatások vonatkozásában. Arra is emlékszem, hogy . NAGY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom