Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
adódott, hogy többször találkoztam ezekkel az ellenzéki csoportokkal, a Duna 423 Körrel, leginkább velük, vagy éppen az Iván későbbi élettársa, Vásárhelyi Judit révén vagy a Törzsök Erikán keresztül a SZETA-val. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a temetés szerveződött én Magyarországon voltam azokban a napokban gyógykezelésen a mozgássérült lányommal a Pető Intézetben, és többek között Bába Iván is az egyik szervezője, sőt a moderátora volt magának a temetési szertartásnak. Együtt voltunk ott, és úgy adódott, hogy lehetőséget kaptam arra, bent voltam a Szépművészeti Múzeumban, ahol kiválogatták azokat, akik díszőrséget állhatták. Mondjuk a kuriózuma az volt a dolognak, hogy nem egy előre megtervezett díszőrség volt, meleg volt, ennek megfelelően voltam felöltözve, és hát amikor kiválasztottak, hogy díszőrséget állhatok a koporsók előtt, akkor kiderült, hogy mégse állhatok oda egy trikóban. Ahogyan cserélték, váltogatták egymást az emberek, úgy cseréltünk inget, nyakkendőt és zakót, a mai napig sem tudom, hogy kinek a zakójában, ingében és nyakkendőjében álltam díszőrséget. Ez júniusban volt, és egy héttel később a legnagyobb meglepetésemre, a magyar TV Újság, ami egymilliós példányszámban jelent meg Magyarországon, annak a címlapján éppen az a fotó volt, ahol én állok díszőrséget többedmagammal. Aztán ez is téma is volt a későbbiekben a Danáé elvtárs kihallgatásain, hogy mit kerestem ott és egyebek. Én nem vagyok az az alkat, aki ebből valami utólagos nemzeti érdemet kreálna, mint ahogy egyesek ezt megtették hasonló ügyek kapcsán. Ennek ellenére számomra a mai napig is hátborzongató élmény, hogy a kommunizmus egyik nagy áldozatának és Magyarország nagy reménységének a koporsója mellett állhattam, és azt se mondhatnám, hogy azt éreztem volna, hogy szlovákiai magyarként, mert ez utólagos belemagyarázás lenne, hanem emberileg fogott meg a dolog, és a mai napig is így emlékezem rá. Mint ahogy Orbán Viktor ott elmondott nagy politikai beszédére is, bátor hangvételű és világos beszéd volt. (...)- Akkor most térjünk át 1989 novemberére.-Tóth Lajos születésnapjának a szervezésében, kialakításában nekem semmilyen szerepem nem volt. Nem is ismertem mindenkit abban a nagy társaságban. A születésnap úgy maradt meg emlékeimben, hogy ez nem is születésnapi öszszejövetel volt, hanem egy társadalomtudományi konferencia, ahol meghívott előadók mondták el különböző történelmi, társadalmi, politikai kérdésekről a véleményüket. És ehhez kapcsolódott egy vita. (...) Azon túl, hogy ennek a napnak más jelentősége is volt, amire mindjárt rátérek, úgy emlékszem, hogy ez volt az első igazán nyílt vita abban az időszakban. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak az elkövetkező napokban, akkor ennek a találkozónak sokkal komolyabb helye lenne a szlovákiai magyarok társadalomtörténetében, mint most van. Másnap minden más lett, de ez nem feledtetheti annak a konferenciának a jelentőségét. Este te egy társaságot meghívtál a lakásodra, én nem tartoztam a beavatottak közé, nem tudtam, hogy milyen célból megyünk oda. Egy megbeszélésre invitáltál bennünket, ahol párórás vitát követően egy politikai szerveződésnek a megalapítása történt meg, amely tudatosan és nyíltan vállalta a nyilvános szerepvállalást azzal, hogy nyílt társadalmi bírálatot fogalmaztunk meg ezen az éjszakán elsősorban arról, hogy mit tartunk a legfontosabb kérdésnek a társadalmi változtatások vonatkozásában. Arra is emlékszem, hogy . NAGY LÁSZLÓ
