Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

420 ságot. Egyetlenegy emberről gondolkoztunk komolyan, az Janics Kálmán volt.

Duray Miklós kereste őt meg, eléggé ügyetlenül szervezve meg a találkozót, mert kísérte őt a titkosrendőrség. Utána találkoztunk hárman Püspöki Nagy Péter, Duray Miklós meg én a lakásomon Janics Kálmánnal. És ezen a találkozón vett részt Törzsök Erika is. Ami aztán a félreértések egész sorát eredményezte. Mert szegény Janics Kálmán azt gondolta, hogy csapdát állítottunk neki, anyámat, aki a konyhában főzött, ügynöknek tekintette, meg a Törzsök Erikát is, mert ő meg folyton a táskájában kotorászott. Ezt követően Janics Kálmánt kihallgatták, a megbeszélések részleteiről nem tudtak semmit sem, de a szervezésnek a körülményeit ismerték, de Janicsot nem tudtuk megszerezni. Janics Kálmán pedig azt gondolta, hogy Duray Miklós lépre csalta őt, provokátorként, aztán még KGB-ügynökként is megbélyegezte a Miklóst. Sem pro, sem kontra azóta sem derült ki semmi ebben a vonatkozásban. A Jogvédő Bizottság működésének az első szakasza nem volt hosszú életű, talán 6 vagy 7 dokumentumot adtunk ki. Én sokáig, hosszú évekig azt gondoltam, hogy azért bukott le a bizottság, mert Miklós megszegte a konspiráció alapvető szabályait. Ami igaz is volt, megszegte a szabályokat, részletekre nem akarok most kitérni, ismertek a részletek, hogy hogyan történt a házkutatás nála, talán, más választása nem is volt, így került vizsgálati fogságba. Magamról tudtam, hogy nem szegtem meg konspirációs szabályokat, Püspöki Péterről pedig nem tudtam elképzelni, hogy meg-Bába Piroska (Fotó: Fórum Intézet archívuma)