Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Molnár Imre
ért felelős személy, ők pedig odahaza végezték ugyanezt, és nagyon sokszor megtörtént az például, hogy egy-egy szegedi vagy budapesti szabadegyetemre vagy estre, vagy egy illegális előadásra meghívtam őket is, és ők tartottak előadást. Szegeden közben annyira elindultak a dolgok, éppen most került a kezembe egy akkori BM-jelentés, egy belügyminisztériumi jelentés, amely rólam szól, és egy engem figyelő rendőrnek a jelentése az akkori ügyekről, ahol bizony kemény kitételek vannak. És hát ennek a következménye az lett, hogy a szegedi egyetem rektora, Kristóf Gyula, akit én jól ismertem, mert lefordítottam neki több szlovák történelmi tanulmányt magyarra, behívatott, és kerek perec közölte velem, hogy nem tud tovább az egyetemen tartani engem, és ha én továbbra a szegedi egyetemen maradok, akkor nem tud jótállni azért, hogy én egyetemista leszek jövőre is. Tehát valami megoldást kell keresnünk, mondta, és jobb hiján akkor az jutott az eszembe, hogy esetleg átjelentkezem Pestre a bölcsészkarra.- Ez rögtön az első évben volt?- Ez a második évben volt már, és akkor megcsillant a szeme, és azt mondta, hogy rendben, még támogat is engem a pesti bölcsészkaron, csak minél előbb távozzak el Szegedről. Ezt így nem mondta ki, de nagy megkönnyebbülést jelentett nyilván a számára is, mert Szeged egy kis város volt ahhoz képest, hogy egyeteme is volt. Tehát terjedtek a hírek, mindenki tudta, hogy mi folyik, hogy hol lehet illegális találkozókon jelen lenni, és a lapunk is elég komoly volt.- Mi volt ennek a lapnak a címe?- Gondolatjel volt a címe. Nemrég a Magyar Nemzetben olvastam egy írást, egy riportot Rózsa T. Endrével, aki a rádióban a Gondolatjel című irodalmi újságot elindította, és nagyon örültem, és szinte fölkiáltottam, amikor azt írja, hogy bevallja, a műsornak a címét egy Szegeden megjelenő bátor hangú, okos egyetemista laptól vette kölcsön. Most először vallotta be így a nagy nyilvánosság előtt. (...)- Kikkel csináltad, mert azok már elmentek, akikről eddig beszéltünk, tehát világos, hogy akkor magyarországiak voltak, akikkel együttműködtél.-Voltak szlovákiai magyarok is, mert azok mindig jöttek. Akkor jött később Öllös Laci, Bodnár Marikáék, azt hiszem Macsica Sándor is megfordult, Susla Béla, most pontosan nem emlékszem. Akik akkor bekapcsolódtak a mozgalomba, azok most mind nagyon komoly pozíciókban és helyeken vannak, Hévízi Ottó például filozófus és a Lukács Archívumnak az igazgatója, Víz Ferenc, ő költő, esztéta és irodalmár, Galamb György tanár, igazgatóhelyettes, Békés Csaba, aki az 56-os intézetnek az egyik vezetője Pesten, Kalmár Melinda, aki az irodalomtudományi intézetben dolgozik és nemrég jelent meg könyve, Jankó Attila, aki a természettudományi kart kapcsolta be, Józsa Fábián például, aki országgyűlési képviselő, komoly politikus, ő jogász volt akkor, hozta a jogi karról az embereket, akik alkalmasak voltak, hát Raffay Ernő, aki tanárként volt mellettünk, nagyon komolyan. Biztos még eszembe jutnak, Balogh László, aki most országgyű-401 MOLNÁR IMRE