Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Molnár Imre

MOLNÁR IMRE 398 - Az első kapocs Törzsök Erika volt, aki Miklóssal jó kapcsolatot tartott fenn, s Erikán keresztül kerültünk kapcsolatba olyan emberekkel, akik segítettek itt Ma­gyarországon abban, hogy a Jogvédő Bizottság dokumentumai átfésültén, euró­pai normáknak is megfeleltetve jogilag stb., stb. láthassanak napvilágot.- Tehát itt Magyarországon?- Igen, és ezek a szövegek bekerültek itt a második nyilvánosság fórumaira, és hát ennek a nyilvánosságnak a kapcsolata mi voltunk az otthoniakkal, a Jogvé­dő Bizottsággal.- Ez mind, amit elmondtál, abba a fél évbe fért bele?-Tulajdonképpen abban a fél évben kezdődött el, és ahogy mondod, ez tényleg sok, mert hihetetlenül felfokozott életet éltünk. Akkor már kezdtük szervezni az egyetemi ifjúságot Szegeden. Akikkel megismerkedtünk, barátkoztunk, de na­gyon óvatosak voltak. Szeged akkor Komócsin uralma alatt volt. Komócsin Zol­tán volt a megyei párttitkár, akit csak egyszerűbb és közvetlenebb nevén Pol Pótnak becézett a gondolkodó értelmiség, és Szeged Pol Pót megyeként volt is­meretes. Olyan erős és vaskalapos pártvezetés volt, és ez a levegőben is ben­ne volt, az egyetemen is érezhető volt. Az egyetemen megpróbáltunk embereket találni, fiatalokat, társakat, egyetemista társakat, akikkel beszélgettünk, és a magunk radikális nézeteit rázúdítottuk erre a fiatalságra. Az egyik részük tartóz­kodóan fogadta, a másik részüket érdekelte. (...) Arra jöttünk rá, hogy akkor tu­dunk igazán segíteni az otthoniaknak, legalábbis ez volt az én nagy felfedezé­sem, ha egyrészt informáljuk az itteni társadalmat arról, hogy mi történik kint, másrészt hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a társadalom demokratizálódjék, mert csak akkor tud odafigyelni, akkor tud segíteni a határon túli magyaroknak. De melyik az a réteg és csoport, aki ezt a demokratizálást egyértelműen felvállalja. Volt egy bizonyos irodalmi értelmiségi réteg, de nekünk ez kevés volt. Csoóri Sándorral az első percben megismerkedtünk, ahogy átkerültünk. Illyés Gyulát személyesen, látogatások alkalmával ismerhettük meg, és sok más írót, Csur­­ka Istvánt, első utaink ezekhez az emberekhez vezettek. De egy idő után azt lát­tuk, hogy ez kevés, több kell, és így kötöttünk ki ennél a bizonyos radikális ér­telmiségnél. Kértél neveket, akkor visszakanyarodva Törzsök Erikán keresztül megismerkedtem Bence Györggyel és szinte mindenkivel, aki akkor számított, Rajk László, Kenedi János, Haraszti Miklós, a másik oldalon sorolhatnám Benda Gyulát, a környezetvédő mozgalmak akkor kezdtek kibontakozni. Ott is fontos volt a szerepünk; a dunai vízlépcső stb., tehát a társadalomnak mindazt a cso­portját, aki élt, és mozgott, és próbált valahogy ebben az ügyben segíteni. A má­sodik nyilvánosságot Pestről lehoztuk Szegedre. Tehát Szegeden mi teremtet­tük meg a szabad egyetemet. A magyar egyetemistáknak fogalmuk sem volt ró­la, hogy ki az a Bence György vagy Kis János.- Most még mindig abban a fél évben vagyunk?- Még mindig. Hát sajnos erre több idő kellett, hogy elmondjam, mert ezeknek a dolgoknak a következménye az lett, hogy bennünket a rendőrség is figyelni

Next

/
Oldalképek
Tartalom