Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Mészáros Lajos
MÉSZÁROS LAJOS 388 delkezésemre álló adatok szerint némileg sikerült kiüríteni. Kár, hogy nincsenek pontos statisztikák. Nem vitás azonban, hogy vannak még részterületek, amelyek érintve sem lettek. Ilyenek pl. a csorbatói egyezmény alapján elvett ingatlanok, amelyekért a buzitai Vajányi Laci bácsi küzdött éveken át sikertelenül. Az említett egyezmény alapján, a háború után a magyar és az akkori csehszlovák határok mentén bármiféle ellenérték nélkül, úgymond biztonsági okokból az államok elvették a földterületeket, talán 25 vagy 50 kilométer határszélességben. Ezekre a területekre az egyik országban sem hoztak restitúciós törvényt. Magyarország Országgyűlését pedig a Magyar Alkotmánybíróság is kötelezte erre egyik határozatában.- Van ilyen teljesítetlen alkotmánybírósági határozat a kisebbségek jogairól is Magyarországon, a parlamenti részvétellel kapcsolatban?- Igen, van. Nálunk különben az alkotmánybíróságnak ilyen hatásköre nincs. Ez a jogkör eléggé vitatott, mert elég nehéz a szuverénre, a parlamentekre valamiféle kötelezettséget rábírni. Nem ritkaság, hogy az ilyen jellegű alkotmánybírósági határozatokat nem teljesítik a törvényhozó szervek más országokban sem.- Te valahol a háttérben részt vettél, mielőtt szövetségi parlamenti képviselő lettél, a törvények előkészítésben itt, a Szlovák Nemzeti Tanácsban.- Nem emlékszem, hogy megszólított volna valaki. Abban az időben még az első nyelvtörvénnyel kapcsolatban sem kérték ki a véleményemet. A többi törvénytervezetnél meg általában megnézték a cseh szabályozást, ott az mindig jól működött. A törvénynek koncepcióját, első változatát azok a nagy tudású professzorok szokták kimunkálni, akik közül sokan komcsik, leginkább reformkommunisták voltak, de abban az időben csöndben voltak, komolyan együttműködtek az új hatalommal, és a tudásukat adták ezekhez a törvényekhez. Később gyorsan történtek az események. Mi „prágaiak" eléggé el voltunk szakadva Pozsonytól.- Volt egy ilyen ellentmondás, kíváncsi volnék, te hogy vélekedsz róla, bár sok minden kiderült az eddigi beszélgetésből. Ugye mindenki azt mondta, hogy jogászok kellenek a parlamentbe, mert törvényeket kell módosítani, új törvényeket kell hozni stb., viszont ezek a jogászok mind a kommunista jogrendben nőttek föl, azt tanulták. Ebbe hogy lehetett beletanulni. Többpártrendszer, vagyoni, gazdasági tön/ények, szociális törvények stb., melyeket meg kellett hozni, nem volt tapasztalat, nem volt gyakorlat. Tanulmányaitok során volt valami, amiből ki lehetett indulni. Tanultatok ilyesmit?- Dehogy. Ilyesmit sose tanultunk. Én úgy gondolom, hogy nem lehet összevetni a működő polgári demokráciákat és a forradalmi időszakot. Sokan mondják, hogy változások meg fordulat meg mindenféle jelzőket adnak, kevesen mondják ki azt, hogy forradalom volt. Én most már azt állítom, hogy forradalom volt. Mert forradalmi változások történtek, az egész jogrendszer és a gazdasági rendszer a feje tetejére állt. De az igaz, hogy folklórpolitikusok, de azt is mondhatnám forradalmi politikusok voltunk. Elég volt, hogy a járásban közismert sebész legyen valaki, aki a jogról az égvilágon nem tudott semmit, csak a változásokat akarta,
