Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Mészáros Lajos
-Igen, a szüleim mélyen vallásos katolikusok voltak. Minket is ilyen szellemben neveltek. Vasárnaponként rendszeresen templomba jártunk. Ministráltam, legtöbbször Horváth Palival. Hittanra jártam, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam. Bérmakeresztapám egy nagyon értelmes, érdeklődő ember volt, mamámnak a testvérbátyja, aki népbíró volt, és még középiskolásként tőle kaptam az első törvénykönyveket, amit annak idején a népbíróságon adtak nekik.- A szenei iskolaévek, gimnáziumi évek mit jelentettek már ilyen mozgalmi szempontból?- Szencen szintén zajlott a diákélet, sok mindenben részt vettünk. Amint említettem, kézilabdáztam, három évig ifjúsági ligát játszottunk a Slávia Szene csapatával. Ez a gimink sikeres csapata volt. Szabó tanár úr vezette. Itt játszottam rövid ideig pl. a Bárdos Gyuszival, aki később jött, fiatalabb nálam. Amikor a gimnáziumba kerültem, akkor az iskolában még a röplabdát preferálták. Pósa Lajosékkal még röplabdáztunk egy fél évig, de sose tudtuk legyőzni a szlovák gimnáziumot, mert ott sokkal több volt a diák, mint nálunk, tehát a válogatás lehetősége is nagyobb volt. Később átálltunk kézilabdára, mert a szenei iskolatársaink már az ötödiktől kezdve leginkább a kézilabdára szakosodtak. Volt négy-öt kitűnő játékos, akikre aztán épült az egyébként nagyon jó csapatunk. Tehát volt egy csapat, csavarogtunk, jártuk az országot. Abban az időben a legendás nyárasdi lányokkal is találkoztunk pl. felkészüléseken. A színjátszásból is kivettük részünket. Párkány Antal tanár úr kezdeményezésére az osztályok minden évben jeleneteket, különböző produkciót tanultak be, és karácsony előtt a volt Franciska Otthonban egymásnak mutattuk be ezeket. A jelenetekben általában szerepeltem, de volt zenekarunk is. Egy ideig velünk énekelt pl. Varjú Olga is, aki később Magyarországon lett színésznő. De működtek más körök is. Pl. az újságírói kör. Egri Péter újságíró vezette, aki az Új Szóból járt hozzánk. Felejthetetlen élményem lett, amikor az Új Szó közölte a szenckirályfai öreg kőhídról vagy a messzeségek vándoráról, Körösi Csorna Sándorról gondosan írt cikkeimet. Persze a gimiben volt SZISZ-szervezet is, SZISZ-tagok voltunk.- Mikor Szerdahelyre kerültél, ott kikkel álltái kapcsolatban?- Amikor Szerdahelyre kerültem, gyakorlatilag senkit sem ismertem. Jókáról ugyanis az autóbuszok már nem nagyon mentek át a hídon a Csallóközbe, nálunk végeztek. Életemben talán másodszor voltam Szerdahelyen, amikor ott munkába léptem. Éltek, dolgoztak azonban évfolyamtársaim az egyetemről a városban. Novotný Rudi, aki most is bíró a szerdahelyi bíróságon és Kolláth Kornélia, aki először a lakásgazdálkodásnál dolgozott, később, a változások után pedig a járási hivatal jogi osztályának vezetőjeként levezényelte az összes már demokratikus választást a járásban. Hihetetlenül okos és művelt volt. Bár nem tudott igazán jól szlovákul, már az egyetemen is őt kérdezték mindig, amikor a csoportban már senki sem tudta a választ. Örök kár, hogy nem tudtuk őt megtartani. Ők voltak az elsők, akikkel kapcsolatban voltam. A szerdahelyieket később ismertem meg. Volt egy mikroközösségem, ez az ügyvédi iroda volt. Abban az időben hárman voltunk ügyvédek az egész járásra, tehát száztízezer emberre. A főnöknőm, dr. Buzgóné párttag volt, mert az ügyvédi munkaközösségek ve-377 MÉSZÁROS LAJOS
