Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Mészáros Lajos

-Igen, a szüleim mélyen vallásos katolikusok voltak. Minket is ilyen szellemben neveltek. Vasárnaponként rendszeresen templomba jártunk. Ministráltam, leg­többször Horváth Palival. Hittanra jártam, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam. Bérmakeresztapám egy nagyon értelmes, érdeklődő ember volt, mamámnak a testvérbátyja, aki népbíró volt, és még középiskolásként tőle kaptam az első tör­vénykönyveket, amit annak idején a népbíróságon adtak nekik.- A szenei iskolaévek, gimnáziumi évek mit jelentettek már ilyen mozgalmi szempontból?- Szencen szintén zajlott a diákélet, sok mindenben részt vettünk. Amint emlí­tettem, kézilabdáztam, három évig ifjúsági ligát játszottunk a Slávia Szene csa­patával. Ez a gimink sikeres csapata volt. Szabó tanár úr vezette. Itt játszottam rövid ideig pl. a Bárdos Gyuszival, aki később jött, fiatalabb nálam. Amikor a gimnáziumba kerültem, akkor az iskolában még a röplabdát preferálták. Pósa Lajosékkal még röplabdáztunk egy fél évig, de sose tudtuk legyőzni a szlovák gimnáziumot, mert ott sokkal több volt a diák, mint nálunk, tehát a válogatás lehetősége is nagyobb volt. Később átálltunk kézilabdára, mert a szenei iskola­társaink már az ötödiktől kezdve leginkább a kézilabdára szakosodtak. Volt négy-öt kitűnő játékos, akikre aztán épült az egyébként nagyon jó csapatunk. Te­hát volt egy csapat, csavarogtunk, jártuk az országot. Abban az időben a legen­dás nyárasdi lányokkal is találkoztunk pl. felkészüléseken. A színjátszásból is kivettük részünket. Párkány Antal tanár úr kezdeményezésére az osztályok min­den évben jeleneteket, különböző produkciót tanultak be, és karácsony előtt a volt Franciska Otthonban egymásnak mutattuk be ezeket. A jelenetekben álta­lában szerepeltem, de volt zenekarunk is. Egy ideig velünk énekelt pl. Varjú Ol­ga is, aki később Magyarországon lett színésznő. De működtek más körök is. Pl. az újságírói kör. Egri Péter újságíró vezette, aki az Új Szóból járt hozzánk. Fe­lejthetetlen élményem lett, amikor az Új Szó közölte a szenckirályfai öreg kőhíd­­ról vagy a messzeségek vándoráról, Körösi Csorna Sándorról gondosan írt cik­keimet. Persze a gimiben volt SZISZ-szervezet is, SZISZ-tagok voltunk.- Mikor Szerdahelyre kerültél, ott kikkel álltái kapcsolatban?- Amikor Szerdahelyre kerültem, gyakorlatilag senkit sem ismertem. Jókáról ugyanis az autóbuszok már nem nagyon mentek át a hídon a Csallóközbe, ná­lunk végeztek. Életemben talán másodszor voltam Szerdahelyen, amikor ott munkába léptem. Éltek, dolgoztak azonban évfolyamtársaim az egyetemről a vá­rosban. Novotný Rudi, aki most is bíró a szerdahelyi bíróságon és Kolláth Kor­nélia, aki először a lakásgazdálkodásnál dolgozott, később, a változások után pedig a járási hivatal jogi osztályának vezetőjeként levezényelte az összes már demokratikus választást a járásban. Hihetetlenül okos és művelt volt. Bár nem tudott igazán jól szlovákul, már az egyetemen is őt kérdezték mindig, amikor a csoportban már senki sem tudta a választ. Örök kár, hogy nem tudtuk őt meg­tartani. Ők voltak az elsők, akikkel kapcsolatban voltam. A szerdahelyieket ké­sőbb ismertem meg. Volt egy mikroközösségem, ez az ügyvédi iroda volt. Abban az időben hárman voltunk ügyvédek az egész járásra, tehát száztízezer ember­re. A főnöknőm, dr. Buzgóné párttag volt, mert az ügyvédi munkaközösségek ve-377 MÉSZÁROS LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom