Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
sokan, akik talán nem is olyan magas posztokon voltak, de a Csemadokban dolgozva vagy a Csemadokra hivatkozva jutottak bizonyos előnyökhöz. Tudok olyanokról is, akik nagyobb támogatást kaptak, hogy elindíthassanak vállalkozásokat. Amelyeket persze nem úgy kaptak, hogy ők, személy szerint, hanem a szlovákiai magyarság kapta, de végül is ezt mind a maguk hasznára fordították.- És most mondanál neveket?- Neveket...? Én inkább csak hallomásból tudok ezekről a dolgokról, és nem mernék rá megesküdni, ezért nem merek neveket sem mondani. Nem biztos, hogy így van, de nagy a valószínűsége, hogy voltak olyan emberek, akik kaphattak olyan pénzeket. Függetlenül a pártoktól, sajnos, és ez most már nem csak a Csemadokkal kapcsolatos, hanem volt sok olyan ember, aki akár az Együttélés, akár az MPP, talán még az MKDM vonzáskörébe tartozók közül is sokan, akik valamilyen módon meglovagolták ezeket a lehetőségeket, és anyagilag, szerintem, jól profitáltak.- Most így visszatekintve, hogyan értékeled 1989. november 17-től 1992 júniusáig az eseményeket mind személyes helyzetedet tekintve, mind pedig általánosan?- Mindenképpen üdvözöltük a forradalmat, én magam is nagyon örültem neki. Annak ellenére, hogy sok megpróbáltatással járt számomra. Egyrészt az életem teljes mértékben megváltozott olyan értelemben, hogy elég sok társadalmi feladatot vállaltam magamra. Különböző üléseken, mindenféle szervezetekben, testületekben tagként részt vettem. Sőt ott voltam még annak idején a Szlovákiai Magyar Újságírók Társulásának az elindításánál is. Egy ideig a szindikátusban a Szlovákiai Magyar Újságírók Társulásának valamilyen statutáris képviselőjeként. Végül is a többiek lassan kikoptak mellőlem, aztán nekem kellett az ügyeket intéznem, végül valahogy ez az egész társulás szép csendesen kimúlt. Nem volt meg az az erő, hogy ez működjön. Pedig én úgy éreztem, hogy erre szükség lenne, és voltak helyzetek, amikor talán jó lett volna, ha van egy ilyen szervezetünk, amelyik esetleg bizonyos vitás kérdésekben - sajtóetikai kérdésekben akár-valamilyen módon állást foglalt volna. Nem akarom magam „nagy bölcsnek" beállítani, de volt egy olyan érzésem, hogy a dolgok így alakulnak és így fognak tovább fejlődni. Talán újságíróként sokkal jobban ismertem a társadalmat, meg egyáltalán az emberek gondolkodásmódját. Engem a dolgok nem leptek meg annyira. Voltak olyan helyzetek, amikor meglepődtem, hogy ilyesmik történnek, de úgy nagy általánosságban a folyamatok iránya, és egyáltalán a dolgok, ahogyan követték egymást, és ahogy az események jöttek, számomra nem voltak meglepőek. Természetesen egy rendszerváltásnak velejárói ezek a folyamatok, de az az érzésem, hogy itt nagyon sok hibát elkövetett az az értelmiség, amely kicsit hagyta magát elringatni, ugyanakkor a saját elméleti elképzeléseit- szociológusokra és politológusokra gondolok, akik elméletben tudják, hogyan kellene működnie a társadalomnak - valahogy összetévesztették a valósággal, aztán csak későn döbbentek rá, hogy a valóság kicsit másképpen működik, mint ahogy az elméletek leírják. 371 (X "LU <N O<
