Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Lacza Tihamér

szempontból kezeltük a kérdést. Emlékszem egy kellemetlen epizódra is, amikor egyszer összefutottam Ollós Lászlóval, és ő nekem támadt, hogy miért akarjuk mi őket mindenáron lehetetlenné tenni, fúrni. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy szó sincs erről, mi csak elmondtuk a véleményünket. Nem sikerült őt meg­győznöm, és hát a Laciról közismert, hogy merev volt sok kérdésben. Azt hiszem, hogy az ő merevsége is közrejátszott abban, hogy az FMK vagy később az MPP sok esetben nem tudott igazán megfelelő hangnemet megütni a többi magyar mozgalommal szemben, mert valahogy ez a fajta magatartás, amit ők képvisel­tek, kihatott az egész MPP politikájára is.- 1991-ben az Együttélés Országos Választmányának lettél a tagja.- Ez, hajói tudom, az Együttélés III. közgyűlésén volt Kassán.- Ki jelölt téged az országos választmányba?- Nem tudom. Elhangzott egy javaslat, és ezt megszavazta a közgyűlés.- Mennyiben változott a politikai tevékenységed, pályafutásod?- Igazában én a politikában továbbra sem voltam benne azon túl, hogy újságíró­ként természetesen nyakig benne voltam a politikában, mert hát az újságíró, sajnos, nem kerülheti ezt el. Viszont kimondottan aktív politizálásba nem kezd­tem. Lényegében csak az országos választmány tagjaként három-négy országos választmányi ülésen vettem részt. Ott voltam jelen, de ezt leszámítva politikai feladatot nem vállaltam. Én elsősorban újságíró voltam, másodsorban pedig a Tudományos Társaság alelnökeként dolgoztam. Ez eléggé lekötött engem. Aztán egy időben még a Csemadok elnökségének is tagja voltam. Úgyhogy az Együtt­élés Országos Választmányában tagként jelen voltam, de lényegében egy a 75 vagy 80 ember közül. így különösebben aktív politikai munkát nem fejtettem ki.- A Csemadok elnökségének tagja voltál. Hogy zajlott ott a munka 1990-től 1992-ig?-Gyakorlatilag ebben az időszakban végig ott voltam. Később kerültem ki abból a megokolásból - ezt el kell mondanom -, mert úgy döntöttek, hogy a Csemadok al­kalmazottai ne legyenek ilyen választott testületben. Nem tudom, hogy ez bölcs döntés volt-e, nem akarom ezt kommentálni, minősíteni sem. Számomra annyiból volt hátrányos, hogy így tulajdonképpen közvetve jutottam csak hozzá bizonyos in­formációkhoz, amelyekhez korábban közvetlenül tudtam hozzájutni, és egy újság­író számára az információkhoz való hozzájutása nem mellékes. Hogy ezt a mun­kát hogyan lehetne jellemezni? Ez egy meglehetősen nagy létszámú testület: 20- 22 tagja volt, aztán később leredukálták 13-15-re. Viszonylag nagy és elég nehe­zen mozdítható volt még ez az elnökség is. Végül is ott nagyon sok érdekes gon­dolat megfogalmazódott, én nagyon sok anyagot készítettem elő, mert megbíztak különböző feladatokkal. Tehát az elnökség számára előkészítettem (más elnöksé­gi tag is kaphatott ilyen feladatot) például a szórványmagyarság helyzetével kap­csolatos anyagot, hogy mit kellene tennünk azokon a területeken, ahol a magyar-369 LACZA TIHAMÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom