Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 350 kulturális feladatokkal foglalkoztam. 1969-ben kiadtunk egy Homokóra c. kiadványt, amely kimondottan irodalmi «jellegű folyóirat volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy írógépen írtuk, és 5 vagy 6 példányban lemásoltuk. A lapba elbeszéléseket, illetve kisebb tanulmányokat, esszéket írogattam. Tehát voltak ilyen irodalmi ambícióim is, sőt az egyetemen, pontosabban a bölcsészkaron, a magyar tanszéken is elég gyakran megfordultam egy időben, be-bejárogattam Rákos Péter előadásaira is, tehát volt ilyenfajta érdeklődés bennem. Sőt rendszeresen vásároltam mindenféle könyveket az ottani Magyar Kultúrában. Érdekeltek a különböző írókról írt monográfiák, íróportrék. Abban az időben nagyszerű sorozat volt az Arcok és vallomások: főleg a huszadik századi magyar írókat mutatta be, és volt egy másik sorozat is, amely főleg a világirodalom nagyjait mutatta be. Ezeket nagyon szívesen olvasgattam. Aztán mikor visszakerültem Pozsonyba, megismerkedtem a későbbi feleségemmel, aki történetesen Dénes György költő lánya. Tehát így az irodalommal és az újságírással is közelebbi kapcsolatba kerültem: a feleségem a rádió munkatársa volt, és abban az időben az apósom is a Szlovák Rádió Magyar Adása irodalmi rovatának volt a vezetője. Tehát ilyen érzelmi indíttatásoktól fogva kerültem aztán az újságírói pályára. így lettem én pályaelhagyó.- A Homokórát kivel szerkesztetted, és voltak-e ott olyan emberek, akik 89-ben szerepet vállaltak a forradalom idején?- A HomokóráváI kapcsolatban többek között Kurucz Sándort említeném meg, aki abban az időben Prágában tanult, jó fotókat készített, és verseket írt. Kurucz Sándor később Magyarországra került, ott filmoperatőrként végzett a filmművészeti főiskolán és főleg Sára Sándorral dolgozott együtt különböző dokumentumfilmeken, illetve játékfilmeken. Aztán Kovács Tibort említhetném, aki pozsonyi volt, és belsőépítészként végzett az iparművészeti főiskolán, verseket írogatott, és egy üvegművésznőt vett feleségül, aki Prágában tanult, de dél-komáromi volt: Vida Zsuzsának hívták. Kuczi Lajost is megemlíthetem, ő református lelkész, most, hajói tudom, valahol Ipolyságon vagy talán Rimaszombatban, de nem tudom pontosan, hogy hol van. Még voltak mások is, de olyanok, akik később, a 89-es fordulatnál valamilyen módon aktívabban közreműködtek volna, nem nagyon voltak. A prágai Ady Körben azonban sokan voltak, akik a 89-es fordulat után is aktívan politizálni kezdtek. Duka Zólyomi Árpádot Prágában ismertem meg, már éppen végzős volt, amikor úgy volt, hogy szinte egymásnak adtuk a stafétabotot, pontosabban még közben volt egy másik elnöke is a klubnak. Ott volt Bajnok István, aki szintén Prágában tanult, és ő is volt elnöke az AED-nek. Később a 89-es eseményekben közreműködött, sőt még ma is. Most más nevet nem tudnék említeni.- Visszatérve a Hétre. A Hétbe 1975. október 1-jén kerültél, és szerkesztőként dolgoztál.- Először riporterként és kezdő újságíróként főleg riportokra jártam, és különböző anyagokat hoztam a lapba, de már akkor is vállaltam szerkesztési feladatokat, lévén, hogy a tudomány-technika rovat ugye létezett, és ebből próbáltam egy épkézláb rovatot szerkeszteni. A rovat szerkesztése közben kezdtem el
