Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
B. Kovács István
KOVÁCS ISTVÁN 346 a szimbólumot megőrizzük mint a szlovákiai magyar összefogás szép példáját, s aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.- A nagypolitikára visszatérve, azért te még a 90-es években benne voltál, azért még részese voltál a nagypolitikának.- Részese voltam, de újból hangsúlyozom azt, amit korábban is: noha én nem tagadom, hogy az FMK-nál kezdtem, az Együttélésben folytattam és az MKP-nak is tagja voltam, ma már nem vagyok tagja politikai pártnak. A feltűnést kerülve, csendben vonultam ki. A legutóbbi választáskor is civilként próbáltam magamat megfogalmazni, és hangsúlyoztam a jelöléskor, a megválasztásom után is, hogy ha lehetőségem lesz rá, akkor civilként kívánok jelen lenni. A civil társadalom füle, szeme, szája szeretnék lenni. Hát ez nem adatott meg. Azaz egy napra megadatott, s milyen furcsa fintora a sorsnak: 2006. július 4-én, amikor politikai pályafutásom csúcsán és bizonyára zárásaként is, pótképviselőként, egy napra beültem a szlovák parlamentbe. Éppen 53 éves voltam, születésnapomat ünnepeltem. Ráadásul 1953-ban születtem. Vannak az életnek ilyen furcsa fordulatai. Majd két évtizeden át részt vettem a pártpolitikában, vállalhattam volna országos szereplést is, de az a valami, amiről már szóltam, mindig visszatartott. Anyagilag biztosan jobban jártam volna, de meglehet, emberként talán elpusztított volna. Nem vagyok az a fajta ember, akiről minden lepereg, szemközt köphetnek, letörlöm, és megyek tovább. Jól van ez így. Rimaszombatban ma is képviselő vagyok, s mivel MKP színekben jelöltek és kaptam bizalmat, szellemi függetlenségem hangsúlyozásával tagja maradok a képviselői klubnak. Ezt kívánja a tisztesség!- Nem azt kérdezem tőled, hogy mit hozott a rendszerváltás a szlovákiai magyaroknak, hanem inkább úgy kérdezem, hogy mit hozott ennek a régiónak, Rimaszombatnak, hiszen te annyira erősen kötődsz ezen régióhoz szakmailag, egész civil teljesítményeddel. És hát, ha belegondolok, amit én látok a városban, hogy mi változott meg a rendszerváltás után. Látok itt egy-két szobrot, ami nem volt itt, látok itt intézményt, ami nem volt itt előtte, és ezek valahogy mind kapcsolódnak a te nevedhez. Mi az, amit pozitívumként emelnél ki, most ne a negatívummal kezdjük? Mi az, amit szerinted hozott a rendszerváltás a gömörii magyarok számára?- Talán a szellemi országépítés terén tudtam a legtöbbet tenni, természetesen megannyi kiváló társsal közösen. Ez a régió lehetőséget kapott arra, hogy saját múltjával szembesülhessen - legalábbis azok, akik szembesülni akarnak. Hogy Tompa Mihály száműzött szobra visszakerülhetett az immár ismét nevét viselő térre, hogy mellé kerülhetett Petőfi Sándornak a szobra, fontos. Az a tény, hogy ennek a városnak a szellemi arculata kicsikét megváltozott 89 novembere után, akár az utcaneveket nézzük, akár bizonyos intézménycsírákat tekintünk, akár azt, hogy tizedik éve jelenik meg az ország egyetlen vidéken megjelenő folyóirata, a Gömörország, s az, hogy én mindennek részese lehettem, az mérhetetlen öröm. Az, hogy létrejöhetett a református gimnázium Rimaszombatban, és magam is ott lehettem nem az első sorokban, de a magam módján, akár ötletgazdaként, akár meghívott vendégtanárként részese lehettem ennek, ez öröm. De nem véletlenül hangsúlyoztam én itt a lehetőséget. Mert ezek mind-mind csupán lehetőségek. Lehetőség az, hogy valakik Petőfi szobrára nézve a képzelt tükörben magukat lás-
