Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

B. Kovács István

nem akartak adni, pedig temetésre készültünk, s akkor én a véleményemet 335 eléggé érthető módon kifejtettem a bankintézményben. Aztán a hölgyek azt mondták, hogy akkor menjek föl az igazgató elvtárshoz. És én fölmentem az igazgató elvtárshoz. Emlékszem rá, hogy miután beléptem, a köszönésemet azzal fogadta, hogy maga az, aki szidta a szocializmust? Tehát nyilván tudták rólam, hogy a rendszernek nem vagyok híve, de annyira azért nem voltam konfrontativ- hogy ne szépítgessem, visszatekintve, a fiatalkori éveimet-, hogy kifejezetten provokáltam volna az akkori rezsimet. Tehát kérdésedre válaszolva: voltaképpen nem szóltak bele abba, hogy mit akarok kutatni, nem szóltak bele abba se, hogy publikálok-e, nem publikálok-e. Igazából, nem nagyon éreztem személyre szabott korlátáit.- 89 előtt tudtál valamit a Csehszlovákiában működő ellenzékről, a Charta polgárjogi mozgalmáról, illetve ha magyar vonalon nézzük, a kisebbségi Jogvédő Bizottságról, az iskolamentő akciókról?- Némi információ eljutott hozzám, néhány alkalommal még írásos anyagokat is kaptam, de én ennek nem voltam részese. Ott voltam az első művelődési táborban, Őrsújfalun, ahová még szegény megboldogult Dúdor Pistával meg másokkal utaztunk, arra is emlékszem, hogy valaki le is ütötte őt ott. Talán, azt hiszem, ott ismerkedtem meg Duray Miklóssal is. Nem vagyok benne biztos, de én azelőtt sem Duray Miklóssal, sem a Jogvédő Bizottság más tagjaival nem voltam szorosabb kapcsolatban. Tehát ennek a mozgalomnak én nem voltam részese.- Utólag lehet-e tudni azt, hogy volt-e itt Rimaszombatban vagy a környékén valamilyen aktivista vagy nem?- Nem, őszintén szólva, nem is érdeklődtem ez iránt. Nem tudom.- 89 nyarán azért már látható volt, hogy valami készül ebben az országban, hiszen ha csak a budapesti tévét nézi az ember, a Panoráma, a Dubóek-interjú, az Új Szóban folytatott kampány, aláírásgyűjtések, erre hogyan emlékszel, illetve neked az életedben is történt 89 nyarán változás, munkahelyet váltottál?- Én 1988 telén, karácsonyán mentem el a múzeumból. Ez sokakat meg is lepett a kollégáim között is. Nem értették, miért megyek el, mert talán észrevették, hogy nekem valóban, a szó nemes értelmében szívügyem volt a múzeum meg a múzeumhoz kötődő honismereti tevékenység. Olyan helyre mentem, Rimaszécsre, amelyik az idő tájt egy meglehetősen fontos hely volt. Az akkori Új Élet Egységes Földműves Szövetkezet elnöke Juhász István mérnök volt, aki látszólag „együtt üvöltött a farkasokkal”, de azzal együtt, hogy vállalta a pártpolitikát és részesévé vált formailag az akkori rezsimnek, mégiscsak azt kell mondjam - és ezt húsz év után visszatekintve is meggyőződéssel vallom -, hogy sokkal kevésbé az akkori rezsimet hitelesítette, mint inkább a rezsim adta lehetőségek közepette a közösségjavára próbált valamit elérni. Miután ez a szövetkezet nem volt egy klasszikus „földműves” szövetkezet olyan értelemben, hogy csak a mezőgazdasági termelésre szorítkozott volna, hanem volt ott lovas, volt ott autóversenyző, volt ott sokféle, földműves-szövetkezetben meglehetősen furcsának tűnő személy, úgy gondol-KOVÁCS ISTVÁN