Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
JUHÁSZ R, JÓZSEF 328 ben van, de azt tudtuk, hogy ott kell lenni, mert fontos. Elmentünk Tóth Lajos 50. születésnapjára. Eszem-iszom, dínom-dánom, nagy asztalok megterítve, és akkor egyszer csak fölállt a társaság, és beszélgetés közben eldőlt, hogy megyünk a Karcsihoz. Átvonult egy csapat, alig fértünk be. Mi a Babival elmentünk oda, emlékszem még Csáky Palira, Nagy Lacira, Öllösre, Németh Zsuzsára, persze ott voltatok ti Nórával, meg Barak, Szigeti, Grendel, Bába Iván, Bettes és ennyi. Ez tizenhárom ember, akikre emlékszem. Biztos, hogy többen voltunk, de nem sokkal. Még egy ilyen sztorira emlékszem, hogy vagy Barak vagy Szigeti hazament Grendel cipőjében. Belelépett, elment és aztán Grendelre meg nem ment rá az a cipő, ami ott maradt, vagy fordítva: Grendel ment el más cipőjében és Szigetire nem ment rá Grendel cipője, aztán papucsban vagy mezítláb ment el tőletek. Ott voltunk nálatok, a lakás teli volt emberekkel, és ott dumáltunk a dolgokról. Tudtuk, hogy ezek a prágai események megtörténtek, s meg kell alakítani az FMK-t, és akkor ment a beszélgetés, hogy mi legyen, hogy csináljuk, mikor, kik. Ott már egészen komoly mozgalom alakult meg, gyakorlatilag aznap este. Sokáig ott voltunk.- És miről volt szó? Nem emlékszel.- Nem. Ilyen részletek beugranak, amikről beszélgettünk: szervezkedésről, hogyan nézzen ki, hogyan kell ezt megcsinálni, hol legyenek, ki legyen a szóvivő. Egy mozgalmat alapítottunk ott, amelyet Független Magyar Kezdeményezésnek neveztünk el. Azt hiszem, annak neveztük el, nem vagyok biztos ebben sem. Azt se tudom, hogy hogyan váltunk el. Nem tudom, mi volt a következő lépés, de az biztos, hogy ott helyben megalakítottuk az FMK-t és szerintem rögtön másnap már Pozsonyban beindultak a tüntetések, történések. Másnap már mentünk föl Pozsonyba. Ott már mentek a tüntetések. Ott már Grendel felszólalt. Újvárban is beindultak a tüntetések. Csak én az újvári tüntetésekből teljes mértékben kimaradtam, pont amiatt, mert mi napi szinten fönt voltunk Pozsonyban. Egyszerkétszer jöttem haza aludni, és azt is tudom, hogy egyik ilyen alkalommal éppen járta a várost egy nagy tömeg, éppen az állomásnál tartottak és mentek a főtérre, mikor hazaérkeztem, s akkor mentem velük és akkor már vittem az FMK hírét és fölszólaltam ott a nagygyűlésen, a főtéren, s aztán folytattam az utam tovább, haza. Egyébként teljesen kimaradtam az újvári történésekből. Viszont a pozsonyiaknál voltak meredek dolgok. Nem tudom, milyen módon, hogyan kerültünk a Pálffy-palotába, mindenesetre az lett aztán a VPN-nek a központja, oda az FMK-t is befogadták. Akkor már abszolút jó kapcsolatunk volt, úgy emlékszem, Mikloškóékkal meg a Kňažkóval, volt ott egy moziteremszerűség vagy előadóterem, ahova összehívtatok embereket. Ott volt aztán az a református lelkész, aki az elején az FMK-ban komolyan részt vett, a nevét nem tudom. Tehát mindenféle megbeszélések voltak, már a Pozsonyon kívüli emberekkel, akik a forradalomba bekapcsolódtak. Emlékszem, mikor a szórólapokat elkezdtük nyomtatni és széthordani az egész országba, állandóan úton voltunk Kassától akármeddig. Kaptunk berendezéseket, fénymásolókat, helyben tudtuk fénymásolni a dolgokat. Azon készítettem az első elektrografikai munkáimat. Volt egy időszak, amikor be voltunk oda zárva. Azt hiszem, az első választások idején, három napra vagy egész hétvégére, lehet hogy hosszabb időre is, be volt zárva az ajtó. Emlékszem egy beszélgetésre egész konkrétan, azt nem fogom elfelej-
