Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
- Meg kellett szólítani az embereket. Össze kellett szedni valamiféle támogatásokat, tehát jártunk jegyeket árulni, cégeknek, szakszervezeteknek. A Csemadok egyébként klubként felvállalta az egészet 83-ban, és azt hiszem, mindjárt az első találkozóra is tudtunk kiadni nyomtatott füzetecskét versekkel, irodalmi szövegekkel, meg biztosítani mindazt, ami egy ilyen rendezvény szervezésével jár.- Mit jelentett számodra az Iródia?- Hát az Iródia nekem nagyon-nagyon sokat adott. Szerencsém volt, de azt hiszem, az egész társaság így volt ezzel, hogy nagyon jó időben jött. Tehát akkor, amikor egy új csapat jelentkezett, egy fiatal csapat, huszonévesek voltunk mind, és akkor kaptunk egy olyan lehetőséget Gyulától meg az újvári Csemadoktól, hogy komolyabban foglalkozhatunk irodalommal: tehát nem azt olvasom, ami véletlenszerűen a kezembe kerül, hanem tudok beszélgetni a saját dolgaimról korombeliekkel vagy idősebbekkel, hozzáértőbbekkel, ráadásul bele tudok szólni abba, hogy milyen legyen a program, sőt szerkesztésből, füzetszerkesztésből is kaptunk leckéket. Tehát az irodalmi életbe vezetett be minket az Iródia.- Ez mozgalom is volt...-Azt hiszem, a nevében is benne volt a fiatal irodalmárok országos mozgalma talán, nem is vagyok benne biztos. Nem hiszem, hogy ezt mozgalomként fogtuk volna föl. Inkább egy nagyon jó csapat volt, és vittük mindenhova az Iródiát: akkor még nagyon jól működtek a nyári művelődési táborok, mindenütt ott voltunk, és jó csapat voltunk. Jó volt Iródiásnak lenni. Bárki, aki kapcsolatba került velünk, aztán eljárt az Iródiára.- Honnét verbuválódtak?-Az egész országból. Tehát Prágától kezdve Királyhelmecig, nagyon sok helyről jöttek a fiatalok, s biztos, hogy a negyedévenkénti találkozókra mindig mindenki eljött. Már ebből is látszott, hogy jó a csapat, jó ott lenni, ki nem hagyta volna senki! És hát nagy sörözések voltak, természetesen huszonévesként nagy filozófiai dumák világmegváltásról, stb. Meg a legfontosabb, hogy a találkozókon mindenki felolvasta a verseit, és arról Balia Kálmánék, Grendelék Lajosék, Tóth Laciék és még mások a már ismert irodalmárok közül elmondták a véleményüket. Meg persze a kortársak, így véleményformáló csapat is volt az Iródia. És nem kevésbé fontos volt az, hogy irodalmat, könyvet adtak a kezünkbe. Olyan könyveket, melyekhez egyébként nem tudtunk volna hozzájutni vagy nem biztos, hogy hozzájutottunk volna, vagy nem biztos, hogy a kezünkbe kerültek volna.- Ez nem tiltott irodalom volt?- Lehet, de nem az volt a szempont, hogy megengedett vagy tiltott irodalom-e, hanem a szempont mindig is a minőség volt. És ez az Iródián is látszott. Ugyanúgy szlovák, cseh vagy más nyelvű irodalmat is a kezünkbe adtak, ami aztán oda vezetett, hogy ez volt az első olyan irodalmi generáció, akiknél nem volt fon-315 JUHÁSZ R. JÓZSEF
