Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
HUNČÍK PÉTER 266 jól jöttem nekik, mert most lesz a köztársasági elnöknek, Gustáv Husák elvtársnak az újraválasztása. Maga nagyon jól tudja, hogy Prágában azok a szemétládák megalapították a Charta 77-et, aztán jön a BBC meg a Reuters, és tiltakozni fognak, hogy az emberi jogokat eltapossuk, na és erre maga nagyon kapóra jött volna, egy részeg értelmiségi, aki meggyalázza egy kommunista mártír szobrát, aki egyébként zsidó is volt, és egy koncentrációs táborban végezték ki. Szóval épp a megfelelő személy voltam erre a szerepre, és ők erre gyűjtöttek már akkor megfelelő embereket, ha majd Havelék tiltakoznak novemberben Husák újraválasztása ellen, és ha jön a BBC és a Reuters, majd meg tudják mutatni, kik is voltak azok az emberek, akik tiltakoztak az utcán. Talán mondanom sem kell, azt sem tudtam, ki az a Havel és mi az a Charta 77, tényleg nem érdekelt a dolog. Érdekeltek a nők, érdekelt a pia, érdekelt az orvosi hivatás valahol és az irodalom. Döbbenetes volt, amikor az ügyész előhúzta a verseimet, és volt egy olyan versem, hogy a Piros nadrág, s kereste benne az áttételeket meg a titkos jelentést, és hogy miért lett ennek a versnek a címe az, hogy Piros nadrág. Mondanom sem kell, hogy épp ez után az eset után kezdett el érdekelni, hogy kik is Havelék, és már meg mertem tenni, hogy nem írtam alá a Charta 77 elítéléséről szóló dolgot. Természetesen nem úgy nem írtam alá, hogy kiálltam a többi elé, és azt mondtam, hogy én ezt nem írom alá, hanem úgy, hogy amikor meghirdették, hogy nagygyűlés lesz a kórházban, és megmondták, miről lesz ott szó, minden intézményben tartottak akkor ilyet, előre tudtuk, hogy a nagygyűlésen a kórház meg a poliklinika orvosai kollektiven fognak tiltakozni V. Havel felbujtó tevékenysége ellen. Én akkor már tudtam az ügyésztől, ki az a V. Havel, és akkor fogtam magam, és elmentem az egyik kolléga után, és akkorra kicseréltem vele az ügyeletet: beültem a mentőbe, és elmentünk mentőautóval. Azt mondtam, én addig nem jövök vissza, amíg be nem fejezik. Befejezték. És nagyon büszke voltam rá, hogy a tiltakoztást nem írtam alá.- íródia?- Az nem volt. Az nekem nem jött össze, mert az Újvárban volt. Ráadásul a versek írása közben rá kellett döbbennem arra, hogy Varga Imre jobb verseket ír, mint én, meg Tóth Lacinak is jobb versei voltak, s Keszeli Ferinek és Kulcsár Ferinek is - ennyi önkritikával rendelkeztem. És ez a felismerés elég bénítóan hat, az ember írja-írja a magáét, de az az önkritikus felismerés, hogy lehet, hogy nem vagyok egy született költő, bizonyára a mennyiségre is hatott hál istennek, és ehhez még társult az a momentum, hogy kirúgták Varga Imrét meg Tóth Lacit a Szemlé bői. Akkor az én panellakásomban, kint az Észak lakótelepen ült össze három napon keresztül mintegy 23 ember, aki élt és mozgott az irodalomban és a művészetben, Dúdor Pistától kezdve másokig, hogy milyen ellenlépést teszünk - a feleségem, Gabi akkor három napra elutazott. Meg is fogalmaztunk egy levelet, melyet Grendelnek és Zalabainak kellett volna Válek elvtársnak elvinnie, ami aztán úgy végződött, hogy Válek elvtárs fogadta őket, és akkor Zalabai elkezdte tapogatni a kabátzsebét, és szent isten, Lajos, otthon felejtettem a levelet! A levélátadásból egy jókedvű beszélgetés lett a Válek elvtárssal, nem tiltakoztak, nem tiltakoztunk. De ugyanakkor elhatároztuk azon az összejövetelen - melyen rettentően sok piát ittunk, Dúdor Pista nagyon sokszor berúgott a
