Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 248 ral. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és most már nekem küldte az irodalmat, nemcsak a cserkészekről, másról is, s ha nem lehetett postán, mert ugye nem mindent lehetett, más csatornákon juttatta el. A kapcsolat ugyan megvolt, de arról szó nem esett, hogy cserkészetet kellene szervezni.- Mikor kezdted kialakítani vele a kapcsolatot?-1987-88 táján, de még csak rendszertelenül, rapszodikusan. Megjelent Tibor, és hozott ezt meg azt. A cserkészet létrehozását először Gábor bácsi említette meg, nyilván sejtette, hogy egyszer majd sor kerül rá. Amikor aztán jött a fordulat, s ő telefonált, hogy most már ideje foglalkozni a cserkészettel, mielőbb meg kell szervezni. Rögtön intézkedni akart, de mondtuk, hogy most még nem lehet, majd dolgozunk azon is, de most egyelőre politizálni kell, teljesen át kell alakítani a rendszert. Ő azonban nem hagyott békén, mondván, a fiatalokkal való munkát nem lehet utoljára hagyni. Ha igazán rendszerváltást akarunk, akkor neki kell fogni a fiatalokkal foglalkozni. A cserkészet kitűnő lehetőség, amelyen belül a fiatalok megtanulhatják a demokráciát, megtanulhatják, milyen a modern, civilizált, polgári európai élet és így tovább. Magyarázta, hogy ez egy nemzetközi szervezet, a világ minden részén vannak cserkészek, ez a világ legnagyobb gyerekszervezete. A Nemzetközi Cserkészszövetségnek a gyermekszervezetek közül a legtöbb tagja van a világon, és hát ezen országos szervezetek rendszeresen tartják a kapcsolatot egymással. Belegondoltunk abba, hogy milyen szuper dolog ez, mekkora lehetőség, utazgathatnak a gyerekeink bárhová, mehetnek Japánba, Amerikába, onnét megjöhetnek gyerekek ide. Hát ez nem is olyan rossz, hiszen eddig sehová se lehetett menni. Éreztem, hogy lépni kell. A politikában már mindenki megtalálta a helyét, e területen már nem lehet újat tenni, legalábbis én akkor úgy éreztem. Amikor újra fölhívott Gábor bácsi, mondtam, rendben van, elvállalom. Át is utazott hozzánk Amerikából, rá egy hétre már itt volt.- Ezután mi történt?- Végigkérdeztem az összes ismerősömet, bekapcsolódna-e, tud-e a cserkészetről valamit, s szerinte mit kellene tenni, hogyan kéne elkezdeni. Begyűjtöttem az információkat, és elkezdtem cikkeket írni a cserkészetről és a cserkészszövetség megalapításának fontosságáról. 1990 nyarán jelentek meg az első írások a Csallóközben, meg aztán más lapokban is. Megpróbáltuk ezt a dolgot felfuttatni. Aztán kezdtek jelentkezni az emberek, hogy én is, meg én is szeretnék dolgozni. A kilencven végén megalakultak az első cserkészszerveződések, majd 91-ben összehívtuk az első közgyűlést, és megalakult az országos szövetség is. A következő lépésként a cserkészszövetség égisze alatt létrehoztuk a Lilium Aurum Kiadót. Ezt két oknál fogva tartottam fontosnak. Az egyik az volt, hogy általa a cserkészszövetséget tudjuk népszerűsíteni, amihez ugye kiadványok kellenek, hiszen cserkészirodalom addig nem létezett nálunk, s a Külföldi Magyar Cserkészszövetség sem rendelkezett annyi tartalékkal, amennyire szükségünk volt, másrészt meg nem voltam biztos benne, hogy egy az egyben tudnánk használni az ő kiadványaikat, hiszen egy teljesen más világról szóltak, mint amilyen a miénk. Nekünk másként kellett a problémát megközelíteni. Mindehhez hozzátartozik, hogy a cserkészszövetség vallásos szervezet, s bár egyik
