Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 240 Csemadokban kínáltak, pontosabban azt ajánlották fel, hogy legyek a Csemadok-ház vezetője. Ez az épület az alapszervezeté volt. Itt kezdtem el dolgozni 1983-ban. Talán mondanom sem kell, ugyanazt csináltam, mint azelőtt. Nekiláttam különböző klubok szervezésének, azzal a különbséggel, hogy most már volt hova hívnom az embereket. Nagyon szerettem a „Tsomó” elnevezésű irodalmi kört. Majd később a fiatal írókat, műfordítókat képzőművészeket, néprajzosokat, tudósokat tömörítő Iródiát, Szekciókat hoztunk létre, amelyekbe szakok szerint tömörültek az emberek. Hamar kiderült, hogy mennyire szerteágazó a fiatalok érdeklődése, ezért sokféle szekció alakult. E kis csoportokba megpróbáltuk behozni a szakma legjobbjait. Előadásokat szerveztünk számukra, és munkáikból füzeteket jelentettünk meg Iródia-füzetek címen. E füzetsorozatnak 17 vagy 18 száma jelent meg, sokféle témájú írással. Nagyszerű, rendszeres munka folyt vagy másfél esztendeig, aztán elkezdődött körülötte a hercehurca. Jól sejtette a hatalom, hogy itt többről van szó, mint sima irodalmi találkozókról. Elkezdődtek a följelentések...- Mikor?- 84-ben, körülbelül másfél évig tartott a zökkenőmentes munka. 84-ben már rendszeresen hívogatták a Csemadok vezetőit raportra, és a járási könyvtár igazgatónőjét is, mivel „irodalmi” tevékenységünk a könyvtár égisze alatt folyt. Az igazgatónő szlovák hölgy volt, egy nagyszerű ember, aki erélyesen ki mert állni mellettünk, mondván, semmi törvényellenes dolgot nem tettünk, nem érti, miért akarnak valakit is felelősségre vonni. Mondanom sem kell, hogy nyomban kegyvesztett lett és leváltották a posztjáról.- Kik voltak a társaid, akikkel Újvárban szervezted a dolgokat?-Juhász (Rokkó) József, Mészáros Ottó, Fabó Tibor, Farkas Icu, Szabó Zsuzsa, Pálovics László. Ők voltak mellettem éjjel-nappal, amit szó szerint kell érteni, mert Gémesi Karcsi lakásában kezdetben egyedül laktam, aztán az lakhatott ott velem, aki akart, s egyre többen jöttek nemcsak Újvárból, máshonnan is. Jött Krausz Tivadar, Hizsnyai Zoltán, Szászi Zoltán, M. Csepécz Szilvia, Tóth Károly, akik rengeteg időt töltöttek ott, ügyeltek és törődtek az Iródiával. Aztán megérkezett az Irodalmi Szemlétől, illetve Madáchtól Grendel Lajos és Balia Kálmán és gyakorlott irodalmárokként atyáskodtak a kibontakozó irodalom fölött. Nagyon sokat köszönhet a társaság nekik. Liszka József segítségével egy külön néprajzos csoport kezdett dolgozni, Jávorka Tamás pedig a képzőművészeket fogta össze. Filakovszky Péter a természettudományi részleg vezetője volt.- Volt kapcsolatotok a csehszlovákiai, a magyarországi ellenzékkel, illetve a Jogvédő Bizottsággal?- Hogyne lett volna. Hiszen a Jogvédő Bizottság felhívásait ugyanúgy terjesztettük, mint a saját munkáinkat, sőt sokszorosítottuk is. Tóth Karcsiék által kapcsolódtunk hozzájuk. Hogy lehetett volna ezt kihagyni? Karcsiék voltak a kapocs köztünk és a szlovák ellenzék között, ha lehet őket így nevezni. Ugyanis volt egy műfordítói szekciónk is. Az egyik Iródia-füzetet az ő munkáik töltötték ki. Rend-
