Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
- Nem emlékszem pontosan, valószínűleg jelen volt, de a szervezők mi voltunk hárman, a három mozgalom képviseletében.- Én a párkányi, már akkor értelmiségi fórumnak nevezett találkozón voltam, és ott éreztem azt, hogy kezdődött valamiféle ellentét az értelmiségiek és a politikai elitréteg között. Ott bírálatok fogalmazódtak meg, amit Csáky fejéhez vágtak (akkor kormányon volt az MKP), ott az úgy kezdett képbe kerülni. Gondolom, hogy ezeknek a találkozóknak a hangulata sokkal egységesebb volt.- Itt semmi ilyenről nem volt szó, azt, amiről beszélsz, én is tapasztaltam több alkalommal. Ha csak lehetett, elmentem én is az értelmiségi fórumokra, voltam Szerdahelyen is, Somorján is, úgy emlékszem, hogy Párkányban nem voltam.- De ott voltál, ott ismerkedtünk meg.- Valószínűleg rosszul emlékszem. Én is tapasztaltam több alkalommal - nagyon kínos helyzetbe is kerültem néha, mert engem mindig úgy hívtak meg, mint az értelmiségi fórum tagját. Ugyanakkor én pártpolitikus is voltam. Volt úgy, hogy pártpolitikusként elő kellett adnom, például a főiskolák jogi hátteréről, de ugyanakkor én értelmiséginek is tartottam magam. S akkor értelmiségiként kellett védenem a mundért a politikusok támadásaival szemben, a pártban viszont ment a pusmogás az értelmiségi fórum résztvevőivel szemben. Az értelmiségi fórumon pedig szidták a pártpolitikusokat. Úgy tűnt számomra, hogy azok az értelmiségiek, akik folyamatosan szidták a politikusokat, többségében azok közül kerültek ki, akik valamilyen módon kiszorultak a politikából, nem kaptak funkciót, a politikusok közül pedig azok bírálták a legjobban az értelmiségieket, akik nem voltak eléggé elfogadott irodalmárok, történészek stb., tehát mindkét oldalról azok, akik úgy érezték, a közélet perifériájára kerültek. Persze nem biztos, hogy valóban így van, s vannak természetesen kivételek is.- Azért említettem ezt, hogy ekkor Léván is tapasztalható volt-e ilyesmi?- Inkább azt kerestük, hogy mi lenne a közös feladat. Akkor még idealisták voltunk.- De valahol akkor kezdődött ez az egész. Lehet, hogy már ezt el is mondtad, hogy voltak elégedetlenkedők mindkét táborban.- Igen, de ez már inkább később jelent meg. A politikai szembenállás, a tapasztalatom alapján, akkor kezdődött, amikor megalakult az FMK - elsőként a magyar mozgalmak közül -, úgy gondolták, az FMK lesz az a politikai erő, amely a magyarságot képviseli, s ehhez az FMK-nak joga van. Abban a pillanatban, mikor megalakult más politikai tömörülés, az konkurenciát jelentett. Persze így is van. Amikor elkezdődött ez a folyamat, a liberális eszmeiség meggyengült nemcsak a magyarok között, hanem Szlovákiában általában. Azt hiszem, a felvidéki magyarsághoz közelebb áll a keresztény-konzervatív világnézet. Az Együttélés folyamatosan erősödött, és nem igaz az az állítás, hogy az MKDM nélkül nem került volna be a parlamentbe. A statisztika az ellenkezőjét mutatja. Természete-171 DOLNÍK ERZSÉBET