Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
DOLNÍK ERZSÉBET 168 tam. Pozsonyba jártunk, a Duna utcai gimnáziumban találkoztunk, Szkladányi Bandi szervezte, ő akkor ott tanított, és ő hozzájártunk Pukkai Lacival, László Bélával, Kovács Lászlóval stb. Ez aztán a következő „mankó” volt, az ember a pedagógusszövetségen keresztül is tudta szervezni a dolgokat.- Meg is jelent egy komoly tanulmányod a Régióban, azt hiszem, 1994-ben az oktatásüggyel kapcsolatosan. Már ez az akkori tapasztalatodnak az egyik lenyomata, vagy pedig a pedagógusszövetségen belüli munkád, vagy mindkettő.- Három, mert az Együttélésben is dolgoztam ezzel a témával. Szó szerint, minden egyes magyar iskoláról volt egy olyan kimutatásom, melyet mindig frissítettem, kezdve a diákok létszámával, mennyi a bejáró, mennyi a helybéli, mennyi pedagógus van az iskolában, milyen szakos, mire lenne szükség, mennyien és mikor mennek nyugdíjba, hogy állnak a hitoktatókkal, van-e katolikus, református hitoktató, mi várható a következő évek során, hol kellene szétválasztani az iskolát, hol nem volt eddig lehetséges, hol kellene új igazgatót kinevezni, de ez szinte napra pontosan megvolt. De tudod milyen munka volt ez a terepen? Ezt nem lehetett volna megcsinálni egyedül, szükséges volt a titkárok és a kollégák segítsége. A tanfelügyelőség csak a járásra szorítkozott. Egy alkalommal összehívtam a Nagykürtösi, a Nyitrai és a Lévai járásból néhány szakembert, akikről tudtam, hogy megbízható, ügyszerető kollégák és megvitattuk, mi a helyzet ebben a három járásban. A magyarság szempontjából ez a három járás egy régió. Hozták a jelentéseket, melyik faluban mikor szűnt meg a magyar iskola, mi a helyzet a magyar nemzetiségű gyerekekkel, óvodák, mi a kilátás stb. Ezt grafikusan is ábrázoltuk, térképet csináltam belőle, hogy hol van most pillanatnyilag a nyelvhatár, és mi történik akkor, ha a veszélyeztetett iskola megszűnik. Sajnos, az én 92/93-ban készített térképem pontosan tükrözi a mostani állapotot. Az SZMPSZ-ben oktatáspolitikai alelnökként az első pillanattól főleg az országos tiltakozások, dokumentumok szerkesztése, a politikusokkal való egyeztetés volt a feladatom.- Mi az, ami még mindenképpen fontos, amit el akarsz mondani akár belpolitikai, politikai szempontból Léva és az iskolaügy, az iskolák helyzete kapcsán?- Nem voltam képviselő, tehát nem voltam részese a parlamenti csatározásoknak. De helyben is voltak bizonyos feszültségek, és természetesen egészen 98- ig, amíg külön működött a három párt, folyamatosak voltak a különböző fajsúlyú és különböző témákat érintő csatározások. Itt Léván elsősorban az FMK és közöttünk keletkezett feszültség, mégpedig azért, mert az FMK a parlamenti választásokon a VPN-nel közös listán indult. Volt egy országos hírű, sajtóvisszhangot is keltő konfliktusunk, ezt szó szerint értem, mert az Új Szón keresztül üzengettünk egymásnak Zoller Misivel annak idején. Zoller Misi itt Léván azt a nézetet képviselte, mely szerint ne politizáljunk külön, csak a szlovák pártokkal együtt érdemes. Nehezen viselte el azt is, hogy mivel az MPP külön indult, képviselői nem kerültek be a parlamentbe. A választások után számomra máig elfogadhatatlan módon reagált. Mind magyarul, mind szlovák nyelven nyilatkozatban közölte, hogy mivel „a csehszlovákiai magyarság kb. egyharmada nem ért egyet a kizárólagossággal, a nemzeti (nemzetiségi) héroszok teremtésével, (....)