Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
DOLNÍK ERZSÉBET 164 munkát (ún. poverený člen strany). Mádéi Giziké volt ez a „gyámom”, és ha osztályfőnöki órát tartottam, akkor neki ott kellett bent ülnie, mert ki tudja én majd mire fogom őket oktatni. Nekem szerencsém volt, mert Giziké elkötelezett magyar pedagógus volt, tehát sokszor „falazott".- Az, ami most az asszisztens az osztályfőnök mellett?- Azzal a különbséggel, hogy az asszisztens alá van rendelve az osztályfőnöknek, a megbízott párttag az viszont fölötte állt, tehát gyámkodott fölötte.- No és ő a tanítási óra alatt bármikor bemehetett? Hogy volt ez?- Igen, de az osztályfőnöki óra volt a fontos. Ha valami nem tetszett a megbízott párttagnak, akkor figyelmeztetett: vigyázz, mert baj lesz.- Tehát ő volt a világnézeti felelős.- Ez a legtalálóbb megfogalmazás. Giziké ezt a szerepet játszotta mellettem, és valóban nem mondhatok róla e téren semmi rosszat.- Még annyira bizonytalanok voltak, hogy nem lesz változás, hogy nem tudtak volna kiállni melletted?- Feltehetően. Véleményem szerint, volt, aki meggyőződéses kommunista volt, sőt esetenként besúgónak minősíthető, volt olyan, aki egész egyszerűen emberileg gyenge volt, nem mert kockázatot vállalni, és most mit ne mondjak, a pedagógusok sem mernek mindig határozott nézetet képviselni. A lényeg az, hogy ezek után egyrészt, mikor nem kaptam semmiféle erkölcsi támogatást senkitől, a kollégáktól sem, másrészt tényleg nyugodtan nézték volna, hogy kirúgnak, ugyanakkor, amikor az igazgató meg elkezdett ömlengeni az érdemeimről és utána itt mindenki a keblére ölelt, hogy jaj de aranyos vagy, de büszkék vagyunk rád, akkor azt mondtam, nekem ebből elég. Ugyanebben az időben beszéltük meg - mert ugyanakkor már a pedagógusszövetséget is szerveztük -, hogy az egyik fő feladatunk megtisztítani a különböző intézményeket a párttagoktól, főleg azoktól (tanfelügyelőséget, járási tanügyi hivatalt), akik a magyar iskolák számára elfogadhatatlanok, mert egész egyszerűen közrejátszottak például a magyar iskolák megszüntetésénél, a körzetesítésnél stb. Ilyen volt a lévai járásban a magyar tanfelügyelő. Javasoltuk leváltani, és azt akartuk, hogy általunk megnevezett tanfelügyelő kerüljön a helyére, azzal, hogy természetesen pályázat volt kiírva. Ebben az átmeneti időszakban a régi vezetés tagjai nem nagyon ellenkeztek, rendszerint sikerült az új emberekkel betölteni a tisztségeket. Anélkül, hogy ez eszembe jutott volna, egész egyszerűen meggyőztek, hogy jelentkezzek a pályázatra. Úgy gondoltam, bár soha ilyen funkcióban nem voltam, jelentkezem, és meglátom, mi történik. Lutovský volt a főtanfelügyelő akkor a járásban, s mivel megnyertem a pályázatot, hozzá kerültem, mint tanfelügyelő. Nem voltam szakfelügyelő, aki bizonyos tantárgyakat ellenőriz, hozzám tartozott minden, ami a magyar iskolákkal kapcsolatos. Ezt a funkciót töltöttem be tulajdonképpen 92-ig azzal, hogy a második évben kineveztek a járási tanfelügyelőség vezetőjének.
