Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Csekes Erika

tam őket Prágában is, és néha voltak közös vidéki utaink is, bár én csak Osz­kárra emlékszem, hogy voltunk egyszer Kassán valamilyen FMK-s gyűlésen.- Az FMK-ban volt valami funkciód?- Elnökségi tag lehettem. Nem emlékszem. Ez is csak annak a tükre, hogy ak­kor ezek a dolgok egyáltalán nem játszottak szerepet, mert az ember azért volt ott, hogy csinálja a dolgokat, nem azért, hogy valami funkcióhoz kötődjön a do­log.- Aztán jött a választás, te hogyan emlékszel az első szabad választásokra?- Amikor kooptáltak a parlamentbe, ami február elején volt, akkor fizetett sza­badságot vettem ki, és „beköltöztem" a Jiráskovára az FMK-ba. Én voltam ak­kor az irodavezetőtől a kampánymenedzseren keresztül parlamenti képviselőig minden. Te voltál még ott, azt hiszem, teljes munkakörben, és úgy emlékszem, Nagy Laci is. Mi hárman voltunk az FMK. Aztán titkárnő, könyvelők, a Feri bácsi meg a Panni néni. Úgyhogy én ezt a választási kampányt nagyon intenzíven vé­gigcsináltam, viszont már azzal, hogy nekem ez az időigényessége a képviselőségnek nagyon megterhelő volt, és úgy döntöttem hogy már nem aka­rok indulni az első szabad választásokon, viszont mindent meg akarok csinálni azért, hogy a választások eredményesek legyenek, és azok, akik már tudatosan választották a politikai pályát, sikeresek tudjanak lenni.- A listán ott voltál.- A listán ott voltam, de hogyan csináltuk a listát? Úgy, hogy mindenki ott le­gyen, mert akiket ismertek, az mind szavazatot hozhatott. Rengeteget utaztunk Szlovákiában veled, az Oszkárral, Nagy Lacival, Barak Lacival, Öllössel (Iste­nem, az hogy vezetett!). Leginkább arra emlékszem, hogy bent az FMK-ban min­den kérelem, minden intézkedés, minden plakát, minden kitűző rajtam keresz­tül ment, ez volt számomra olyan meghatározó élmény, amire úgy emlékszem. Reggeltől éjszakáig bent voltam, fogadtam a különféle delegációkat, külföldit, belföldit egyaránt. Jöttek a rimaszombatiak, „nálunk ez és ez történt”, és koor­dináltam, szerveztem, összehívtam azokat, akikre szükség volt. Ez volt az egyik olyan meghatározó. A másik meg ezek a kiutazások voltak, rengeteget kampány­­oltam. A választásokra már nem is emlékszem. Csak arra, hogy már a választá­sok előtt nagyon sokan mondták nekünk a magyar választók, a híveink, hogy mi­lyen jó, hogy a VPN fölvett minket a listára, így ők az Együttélésre fognak sza­vazni, bár minket szeretnek, de minket a szlovákok úgyis bevisznek a parlament­be. Ez nekem nagy csalódás volt, mert naivitásomban el sem tudtam képzelni ilyen legitim átverést, ha lehet ezt annak mondani. Ott kezdtem pofára esni. Ott láttam, hogy hoppá, a politika néha máshogy működik, mint ahogy azt tejó szív­vel, jó lélekkel elgondolod. Mert mi jó szívvel, jó lélekkel kötöttünk koalíciót a VPN-el, mentünk velük egy listára, és azt gondoltuk, hogy a jószívű, jó lelkű ma­gyar választópolgárok is ugyanezt fogják tenni. Azok meg így csináltak nekünk ni, hogy legyen minél több magyar képviselő, mi az Együttélésre szavazunk. Én többre nem is igen emlékszem ezekből a választásokból. 137 CSEKES ERIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom