Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csekes Erika
CSEKES ERIKA 122 emlegeti mindig a tanító néni a Bodka doktor nénit. Visszamenőleg nagyon fontosnak tartom, hogy szlovák iskolába jártam. Ezt azért is hangsúlyozom, mert sokan úgy gondolják, hogy negatív dolog a gyermeket szlovák iskolába íratni, vagy netán elítélendő is. Nem akarom megkérdőjelezni a tudományt és a statisztikákat, melyek szerint, jobb, ha a gyermek az anyanyelvén sajátítja el a tudást, de a saját példám mutatja, hogy lehet ezt másképp is csinálni. A szlovák iskola révén nagyon jól elsajátítottam a szlovák nyelvet, és minden későbbi munkahelyemen én voltam a szlovák helyesfrástudó az összes szlovák kolléga között. Ez a nyelvtudás hatalmas előny volt számomra mindig is a későbbiekben, és talán ezért sem éreztem soha azt, hogy engem a szlovákok azért diszkriminálnak, mert nem vagyok közéjük való. Tény viszont, hogy Búcson a szlovák iskolát egy egészséges magyar környezet kompenzálta, és arra késztetett, hogy rengeteget olvassak magyarul, rengeteget foglalkoztam a magyar történelemmel, irodalommal. Tehát azt, amit az iskolában nem kaptam meg, azt én valahogy ilyen tudatalatti indíttatásból bepótoltam.- Szüleid mivel foglalkoztak?- Anyukám eredetileg kirakatrendező volt, de főleg eladóként dolgozott. Amikor Búcson laktunk, akkor a helyi zöldségüzletben volt sokáig, amire emlékszem, aztán sokáig a helyi kultúrházban volt ilyen gondnokszerű, majd a párkányi papírgyárban árusított az egyik büfében. Apukám a helyi JRD-ben dolgozott, kovács volt, aztán a párkányi papírgyárban dolgozott.- Könyvek voltak otthon?- Igen. Az biztos, hogy otthonról származott a könyvszeretetem, a szüleimnek sok könyve volt, és tudatosan arra vezettek kicsi korom óta, hogy mindig vásároljunk könyveket. És mivel ők jó tanulót akartak belőlem, bizonyára azért, mert látták hogy erre van valamiféle adottságom is, mindig is támogatták az én könyvszeretetemet, még akkor is, amikor tini koromban rühelltem mosogatni meg takarítani, és állandóan csak olvastam.- A családi háttér, vagyoni helyzet milyen volt?- Nagypapám tősgyökeres búcsi volt, de nem volt ez egy gazdag család, ő a helyi földbirtokos Renner családnak volt a parádéskocsisa. Az ő édesapja zálogba adta a családi házát meg az összes vagyonát valami barátja adósságaiért, aki aztán elkártyázta a saját vagyonát, és így az én dédnagyapám is elszegényedett. Nagyszüleimnek, akikkel mi is éltünk, hat gyermekük volt, nagypapám korán meghalt, tehát mi tényleg nem éltünk nagy lábon.- Párkányba azért költöztetek, mert az édesapád elment a papírgyárba dolgozni.- Persze. Az én szüleim nagyon világi, nyitott emberek voltak már akkor is, annak ellenére, hogy falun éltek. Apukám focizott, és állítólag nagyon jó futbalista volt. Hívták őt Komáromba, Párkányba többször, anyukám pedig kirakatrendezőként beutazta Csehszlovákiát, egyszer itt működött, másszor ott, amíg én meg
