Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Csáky Pál
lalkozni kellene. Emlékszem, Öllös mondta azt, hogy mi ezt támogatjuk. Segítet- 109 tűk is őket már az első körben. Sőt az FMK komáromi közgyűlésén is ott voltak, Rajczy.... Ott volt a Zelenay is. Máig emlékszem, azt mondta: „Azért mégiscsak kiírhattátok volna a szlovákul is, mi zajlik itt (csak magyar feliratok voltak kint) mert nem találtam be." De végül is amit mondott a demokráciáról meg egyebekről, az úgy jó volt. A magyar téma ott is felmerült, és érezni lehetett a diszharmóniát.- Tehát nem volt ellenükre, hogy segítesz a keresztény klubok szervezésében...- így van. Én az FMK tagjaként részt vettem a klubok szervezésében. Az FMK- sok azt mondták, nem ellenzik, sőt... Komáromban megjelent a Rajczy is, mint a formálódó magyar kereszténydemokrata klubok főtitkára, és mondott egy szöveget, amit nagyon pozitívan vett mindenki. Ezután, kilencven januárjában jelent meg egy felhívás az MKDM létrehozására, ahol az első hat ember között ott vagyok én is. Szóval akkor egy ilyen képlékeny állapot volt, a dolgok össze voltak keveredve.- A lévai lakosság és azoknak a falvaknak a lakossága, ahová jártatok, a kezdeti eufória után mikor kezdett a VPN-nel ellenségesen viselkedni?- Egyfajta ellenszenv mindjárt az elejétől megvolt, mert a faluk egy része - a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezeti elnökök eléggé tartózkodóak voltak. Én a hangsúlyos változást már december végén éreztem. Annak ellenére, hogy én ezt éreztem, nem tartottam jónak, hogy befelé differenciálódjunk, sőt ebben veszélyt is láttam. A VPN-ben is láttam, hogy jönnek a rivalizálások: ki menjen az első körben, ki a másodikban. Érzékelni lehetett a belső feszültséget. Van két dokumentum, amely szintén érdekes, kilencven elejéről származik. Ez egy Léváról szélbe kiáltott felhívás a szlovák értelmiséghez arról - ez már akkor is veszszőparipám volt -, hogy építsünk egy Európát, egy új hazát magunknak, fogjunk össze, és ne legyenek feszültségek közöttünk. Ezt a szöveget, azt hiszem, kilencven januárjában bocsátottuk ki magyarul és szlovákul. Megjelent az Új Szóban, a Napban, de a szlovák újságok közül egyikben sem. A Verejnosť részleteket talán lehozott belőle. Ez már kicsit csalódást okozott. Egy másik nyílt levelünk később fogalmazódott meg, amikor megjelentek a magyarellenes hangok, sőt akkor már létezett a Budaj-affér a szlovák parlamentben. Leültünk Misivel, és azon gondolkodtunk, hogy ki volna az a morális autoritás, akit megszólíthatnánk nyílt levélben, akit megkérhetnénk: „Mondja: ÁLLJ!” Felmerült Havel neve is, de ezt azzal vetettük el, hogy ő messze van. Végül megegyeztünk abban, hogy egyházi személynek kell lennie, és akkor megegyeztünk Sokolban. Ez a nyílt levél megjelent az Új Szóban, kaptunk rá választ is, de eléggé semmitmondó választ. Ezek a bizonyítékai annak, hogy időben ráéreztünk: a magyar-szlovák téma problémás lesz. (...) Próbáltuk, amit lehetett. Sokfelé eljártunk, és állítom: engem az győzött meg az MKDM ügyében, amit kint tapasztaltam. Annak hatására írtam alá, hogy alakuljon meg az MKDM. Az MKDM azonban nem úgy alakult meg, hogy va la ki kitalálta: a szlovákiai magyaroknak az első republika hagyományai vagy valamilyen politológiai meggondolás miatt kereszténydemokrata vagy konzervatív pártra van szükségük, hanem azért, mert a nép maga moz-X, 00o
