Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Őllös László: A kisebbségi jogok értékalapú tételezése
A kisebbségi jogok értékalapú tételezése 45 Hogy konkrét legyek, nem irigylem a magyarországi szlovákokat a mai, benes-dekrétumos helyzetben. De mi szlovákiai magyarok sem voltunk valami nagy tisztelettel övezve a tavalyi budapesti zavargások során. És a sort sajnos folytathatnánk. Ugyanakkor a kisebbségek maguk is befolyásolhatják ezt a helyzetet, még ha az ilyen igyekezetük akadályokba ütközik is. Figyelembe véve, hogy ezer szállal kötődnek mindkét ország mindenkori politikai reprezentációjához, költségvetési források, sajátos támogatások révén, egyszerűen csak akkor engedhetik meg maguknak a nyílt bírálat luxusát, ha azt a másik fél tolerálja, vagy ha nem marad más választásuk. Ilyen „másik félből” azonban kevés van térségünkben. Ám világossá tehetik államukban, hogy egyrészről határozottan igénylik mindazt, amit nemzeti megmaradásukhoz és fejlődésükhöz államuk adhat, másrészt kiszámítható, megbízható, az alkotmányos demokrácia értékrendjét elfogadó közösséget alkotnak. Mindezt udvariasan, de határozottan anyanemzetük politikai reprezentációjának és közvéleményének is a figyelmébe idézhetik. Hozzátéve persze, hogy léteznek olyan javak és lehetőségek, amelyeket csak anyanemzetüktől kaphatnak meg. S emellett tehetnek a két nemzet és a két ország közeledéséért. S ebben együttműködhetnek magyarországi szlovákok és szlovákiai magyarok. Hiszen éppen mi szeretnék a legjobban, hogy országaink több mint jó, egyenesen baráti kapcsolatot teremtsenek egymással. Ez nyilvánvalóan jót tenne a két ország demokratikus értékrendjének, és egész térségünknek. Születési folyamata mintaként, s tanulságként szolgálhatna Európa számos állama, például a Balkán országai számára. Fontos eleme volna az európai egységesülés folyamatának. De, és ismerjük be egyenesen, a legtöbb jót a mi két kisebbségünknek hozná. Hiszen mi vagyunk azok, akik mindkét kultúrát ismerjük, vannak kapcsolataink itt is ott is. Ha a nemzeti békesség folyamatában sikerülne megoldani legfontosabb nemzeti gondjainkat, s lepörögne a félelem és agresszivitás környezetünkről, akkor az igazat megvallva ez a helyzet számunkra nem kevés előnnyel is járna. A szomszéd ország többségi kultúrájához, társadalmához való kötődésük, a gazdasági, kulturális, politikai életével kialakított kapcsolataik, s egyáltalán a szomszédról meglévő részletesebb és bensőségesebb ismereteik olyan kulturális és kapcsolati tőkét jelenthetnének, amelyek kisebbségeink számára felemelkedésük egyik motorjává válhatnának. Méghozzá oly módon, ami elégedett, nemzeti létükben nem veszélyeztetett, mindkét országhoz kötődő és a térség stabilitásában érdekelt kisebbségieket teremtene. Még az általános reménytelenség idején mondta sokaknak Martin Luther King, hogy „van egy álmom". Akkortájt sokan tekintették őt fantasztának, a reálpolitikát nem értőnek, hiszen oly mélyen gyökereztek kora előítéletei, és oly sok volt az ellenérdekelt a politikai hatalom legfelsőbb régióiban is. A végén azonban az álmot az ébredés után is életben tartotta annak ereje, hiszen az igazságban, méltányosságban és emberi méltóságban gyökerezett. A szlovák-magyar megbékélés és barátság nem kisebb álom. És úgy látom, egyre többen álmodják.
