Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Őllös László: A kisebbségi jogok értékalapú tételezése
Ollós László A KISEBBSÉGI JOGOK ÉRTÉKALAPÚ TÉTELEZÉSE Tisztelt jelenlevők! Lévén nemzeti kisebbség tagja vagyok, Szlovákiában mindig magyarul kezdem előadásaimat olyan konferenciákon, ahol biztosított a tolmácsolás. Szlovákra általában a referátum második felében váltok. Az a tapasztalatom, hogy a hallgatók többsége megértéssel fogadja ezt a sorrendet. Ám ma, amikor örömmel és tisztelettel fogadjuk körünkben a magyarországi szlovákok képviselőit, úgy érzem, hogy a nyelvek sorrendjét meg kell változtatnom. Régiónkban gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy egy adott nemzeti kisebbség védelmét szolgáló mechanizmusok összessége egyenlő a kisebbség jogi státuszával. A jogi státusz a jogok kikényszerrthetőségét jelenti abban az esetben is, ha a másik fél - jelen esetben a többség -, nem hajlandó lehetővé tenni, illetve megadni azt, amire a kisebbségnek nemzeti életéhez és fejlődéséhez szüksége van. Nem azokról a helyzetekről van szó, amikor a többségnek nem rendelkezik a kisebbség által igényelt javak, pozíciók, lehetőségek, hanem olyan helyzetekről beszélünk, amikor a többség rendelkezik a szükséges kapacitásokkal, csak nem akarja a kisebbség számára hozzáférhetővé tenni őket, a kisebbségi lét bomlasztásának, vagy legalábbis kivonatkozása fékezésének szándékával. A korlátlan többségi elvű döntéshozatal ugyanis a modern demokráciákban lehetővé teszi a kisebbségek igényeinek folyamatos leszavazását. A huszadik század szocializációs tapasztalataiból kiindulva a közép-európai polgár meg van győződve arról, hogy csak az a reális, ami kikényszeríthető. Tehát az, amit a többiek akarata ellenére keresztül lehet vinni, mert a többiek csakis a saját javukat, saját érdekeiket követik, mivel a saját szenvedélyeik vezérlik őket. A másik megértése, a másik kultúrájával vállalt szolidaritás és együttérzés (főleg a szomszédéval, akivel a történelem során annyi konfliktusba keveredtünk), e koncepció szerint az utópiák világába tartozik. A realista maximum az érdekek egyeztetését mérlegelheti, ám ez is csak átmeneti állapot. Éppen ezért, a kisebbségek szempontjából ki kell harcolni a jogok kikényszeríthetőségének állapotát, illetve a többség szempontjából meg kell akadályozni egy olyan jogi helyzet kialakulását, amely effektiv módon lehetővé tenné, hogy a kisebbség mindazt elérje, ami fejlődésének fontos, szükséges feltétele. Ennél a pontnál ugyanakkor egy látszólagos paradoxonba ütközünk. A vázolt jogi helyzetet parlamentáris demokráciában csak a többség támogatásával lehet elérni. Miközben éppen ez a jogi státusz a kisebbség védelmének fő eszköze. Tehát a többséggel szembeni védelem kialakításához magának a többségnek az akarata szükséges
