Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Csizmadia Gabriella: Megjegyzések Karel Capek Povetron című regényének magyar fordításához
Megjegyzések Karel Capek Povétroň című regényének magyar fordi'tásához 51 nem derül fény: ez is a főhős megismerhetetlenségét erősíti. A csehvel összevetve a magyar fordításban a név jelentősége még inkább felértékelődik: az emlékezet elvesztése a név elvesztésével jár együtt („Öntsetek bele, hogy a nevét is elfelejtse”- 221.; „Dejte mu pŕihnout, aťz ného vyratíme poslednízbytek paméti” - 209.), sőt a név a viselőjének egész létét jelképezi („Egy ilyen nagy darab ember, és nem tudja, hogy hívják"- 252.; „Taký veliký, a nevi, čí je ” - 240.). A név így totemisztikus jelleget kap, ami pecsétként jelöli meg az egyént, és annak birtoklása az önazonosság feltételévé válik. Az elbeszélők ezért végig a valódi név megtalálására vadásznak. Amíg azonban ez nem sikerül, pótmegoldásként álnevet, közneveket vagy személyes névmást használ az ismeretlen ember jelölésére. Ilyen esetben nagyszerű megoldásnak tűnik az E/3. alany helyettesítése E/3. személyes névmással. A csehben ez háromféle nemben is kifejezhető, így nem jelent értelmezési gondot. A magyarban azonban ez nehezebben oldható meg, hiszen az „ő" használatakor nem tudjuk, férfiról vagy nőről van-e szó. Zádor ezt a problémát úgy hidalta át, hogy az „ő” helyett gyakran személynevet használt. A szövegben azonban van egy rész, amikor ez a módszer nehézkessé teszi az értelmezést. A költő elbeszélésében a főhős tartós amnéziában szenved, és egy halott ember iratait megvásárolva kap nevet. Innentől fogva Kettelringnek szólítják. Ez a név azonban nem takarja az ő személyiségét, nem tud azonosulni vele, és amikor beleszeret egy lányba, zavarni kezdi, hogy egy idegen ember nevén szólítja az imádott hölgy: „Nem vagyok semmiféle Mr. Kettelring... Nem vagyok senki.” - 249. („Nejsem žádný Mr. Kettelring... Nejsem nikdo."- 237.). Ekkor kezdi meg valódi énjének felfedezését, és többé nem akar idegen név mögé bújni. Csakhogy a magyar fordítás ezt nem tolerálja: továbbra is Kettelringként beszél róla, míg a cseh ezután E/3.-at használ (vagy elhagyja a személynevet) az összekötő szövegben („A kezecske elszakadt Kettelring kezétől” - 249.; „Kubánka vytrhla mu ruku” - 237., „Kettelring megvonja súlyos vállát"- 251.; „Krčí téžkými rameny”- 239., „A kis kubai lány lélegzetét visszafojtva Kettelring arcához hajol" - 250.; „Malá Kubánka, tajíc dech se naklání k jeho obličeji" - 238.). A magyar szöveg nem ad esélyt szegény ismeretlen emberünknek, hogy megszabaduljon egy hamis név, egy hamis személyiség nyomása alól. A fordító itt mintegy szembehelyezkedik a szereplő önértelmezésével. A következő, az interpretáció szempontjából is érdekes mozzanatra az orvosok elbeszélésében, életértelmezésében bukkantam. A regény, mint már említettem, keretre és beágyazott történetekre tagolódik. Az egyes beágyazott történetek kezdete alcímekkel van jelölve: Az irgalmasnővér elbeszélése, A látnok elbeszélése, A költő elbeszélése (Povídka milosrdné sestry, Povídka jasnovidcova, Povľdka básnikova). Ezek az életértelmezések monológok, céljuk egy tudatos történetalkotás szemléltetése. Az orvosok értelmezése ilyen szempontból kilóg a sorból, és az egyes értelmezők nem is fektettek rá nagy hangsúlyt. Ők a páciens vizsgálatakor, akaratlanul válnak életmagyarázókká, az ő variációjuk tehát a keretben szerepel. A beteg testéből azonban nagyon sok mindenre tudnak következtetni az életmódját illetően (annak alapján, milyen sebei, betegségnyomai vannak), és tulajdonképpen éppen ők azok, akik a legtöbb reális magyarázattal szolgálnak. A testből olvasnak. Vagyis: a testet felfoghatjuk a negyedik elbeszélőnek, hiszen a test elárulja önmagát. A test jelei ily módon „beszélnek”. Az író erre utal is az eredeti szövegben: „To télo povídá mnoho” (191.) - mondja a belgyógyász, és ezután látnak neki az alapos vizsgálatnak. A magyar szövegben azonban elveszik ez a gondolat, mivel a fordító a mondatot így adja vissza: „A testéből sok mindenre lehet következtetni. " (202.) A test beszéde, a test mint az elbeszélés médiuma
