Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)

H. Nagy Péter: Vizuális költészeti paródiák

Vizuális költészeti paródiák 45 KÖNYÖRGÉS ? jozref Ez a játék Juhász R. József Könyörgés? cí­mű alkotásában további lezárhatatlan dina­mikát eredményez.16 A képi elembe újabb képek helyeződnek, a szövegszerű kompo­nensek (cím, „LETÉRDELEK”) kérdőjel alá kerülnek.17 (A kérdés-válasz logika időbeli­sége megfordítható, ugyanis a két alkotás közti viszony úgy is értelmezhető, hogy a Juhász R. József-mű rekonstruálta kérdés­re válaszol a Petőcz-mű, tehát nem pusztán - visszafelé ható - megkérdőjelezésről van szó.) A szavak értelme és a kép ellenállása egyaránt sérül, a méretbeli viszonyok ki­egyenlítettebbek (a betűk „megnőnek”). (Ez a fejlemény ideológiailag kiaknázható, ez alapján - s persze a „féreg” biblikus, metaforikus értelmét mozgósítva - a Kö­nyörgés recepciós döntéseinek - említett - narratívája mintegy továbbírható18 vagy ki­forgatható.) Ugyanakkor a kérdőjelek és a férgek ábrázolásai megbontják szöveg és kép identitását. (A „letérdelek” szó a Petőcz-műben is kukacszerű képet kon­­notálhat, a Juhász R. József-alkotás féregjárataihoz hasonlatos struktúrát, mint ahogy a féregjáratok az írásra - konkrétan akár a Petőcz-kép „letérdelek" szavának tipográfi­ai lenyomatára - emlékeztetnek, illetve helyükön áttör a másik pólus.) Emellett a kalligram identitása is megkérdőjeleződik, a „LETÉRDELEK?” ugyanis narratív kom­mentár és prolepszis egyaránt lehet, sőt értelmezhető a kérdésre adható nemleges vá­lasz előhívásaként is, ami viszont ellentmond a szó képi tördelésének, alakjának. Ha nem vetjük el, hogy ez az optikai játék transzformációként és imitációként is fel­fogható, még inkább szembetűnővé válik, hogy a paródia itt aláássa a Petőcz-mű hie­rarchikus viszonyait és ideológiai kötöttségeit (a nyíl mint transzcendencia, a szó mint szubjektum konstellációt). De oly módon, hogy tovább heterogenizálja a képi médiu­mot. A néző pillantását immár valóban - a felület különböző tartományai közötti - osz­cillációra készteti (pl. a tekintet átlós iránya felszámolódik, pontosabban ingaszerű mozgásra kényszerül). A nyíl egyirányúsága helyett térbeli konstrukciója lesz hangsú­lyos (a férgek belülről emésztik)19, míg a szó térbeliesülését, delinearizálását meghagy­va egyenrangúsítja azt a képi elemmel. Mivel a „letérdelek” szó máshogy tördelődik (a D betűn fordul el), szinte folyamatjelleget hangsúlyoz, ezért komponensei önállósod­hatnak is (a dekomponálás eredményeképpen például a függőleges „TÉR” szótöredék ugrik ki a betűk hálójából)20. Másrészt látható, hogy a Könyörgés? önmagában (közvetlen kontextusának felejté­se révén) és transzformációként is működik, ezért kiélezi a paródia hypotextushoz va­ló kötődését. Miközben saját pozícióját ironizálja, kérdőjelezi meg, folyamatos hatások érik a parodizált médium felől is, melyektől függetlenedhet ugyan, de mégsem képes maradéktalanul elszakadni. Vagyis az önmagát létrehívó viszonyokat kérdőjelezi meg és nyitja fel, de oly módon, hogy önnön működésmódját is reflektálja (metaképként). Mindebből az is következhet, hogy a megfordítások eredményeképpen a képszöveg

Next

/
Oldalképek
Tartalom