Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
H. Nagy Péter: Vizuális költészeti paródiák
Vizuális költészeti paródiák 43 Vilcsek Béla Petőcz-monográfiájában a következő olvasható: „Az Önéletrajzi kísérletek vezérverse után két képvers vagy vizuális szövegvers következik. A Könyörgés és a Pannóniái üvöltés a költői programot mintegy láthatóvá teszik, vizuálisan is megjelenítik, miközben azt némiképp tovább is tágítják. A Könyörgés a lap jobb alsó sarka, a térdelés testhelyzetét megformázó »letérdelek« szó felé mutató hatalmas nyilat ábrázol. (Egyik változatában a fekete színű nyíl és szó fehér alapon, másik változatában a fehér színű nyíl és szó fekete alapon fordul elő. A Jelenlétben még cím nélkül, hátsó borítóként, a Ver/s/ziókban már a mostani címmel ellátva jelenik meg. Motívumként felbukkan az első kötet [Betűpiramis - H. N. P.j Letérdelek című záró versében csakúgy, mint a Kassák-parafrázisban [Az idő papagájosan akkor - H. N. P.j vagy az 1989- es non-figuratív kötet A tök ász megközelítése című szabad versében. Többszöri változatai és előfordulásai egyaránt a hangsúlyos szerepét bizonyítják.)’’10 Olyannyira, hogy a műnek egyéb közléseire is bukkanhatunk.11 Ennél azonban fontosabb, hogy Vilcsek Béla a részleges filológiai kontextus felvázolása után rátér a mű értelmezhetőségére. A monográfus Fehér Erzsébet tanulmányát idézi: „a jelenet, amelyet a kép ábrázol, az élővilág ősélménye: a gyenge és kiszolgáltatott szembesülése a legyőzhetetlen hatalommal. A test szándékos megrövidülése: a fő- és térdhajlás a megadás, az alárendelődés kifejezése, olyan ősi mozdulat, amely gátló hatású a támadással szemben, pozitív gesztusként pedig a legnagyobb tisztelet kifejeződése. (...) Figyelemre méltó információt hordoz a szó egy alaktani tulajdonsága: a verbum finitum, vagyis az ige egyes szám első személyre utaló ragja. Ez azt sugallja, hogy a mű verbális eleme szubjektumként határozza meg önmagát, és implikálja azt a feltevést is, hogy a másik fél képes a nyelvi megnyilatkozás megértésére. A mű képi szinten egy sajátos kommunikációs helyzetet ábrázol, amelyben párbeszéd zajlik a résztvevők között, s ha ehhez hozzávesszük a befogadó külső szemlélői helyzetét, a műnem is meghatározható: egy drámai jelenet tanúi vagyunk.’’12 Vilcsek Béla hozzáteszi: „Ez pedig az elemző szerint a mű
