Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Rácz I. Péter: Kortárs mesék poétikája
12 Rácz I. Péter séges világát. A hős típusú királyfi, Szuromberek a lidérckirály által elrabolt Sziromka Mária királykisasszony kiszabadításakor segítőktől körülvéve, próbatételek leküzdésével, nem egy esetben a népmesék hármas osztását követve valósítja meg a gyermekek által megélt és beszélt világ valóságát.5 Azonban Szijj esetében sem kerülhető meg korábbi, felnőtt közönség számára írt műveinek befolyása, beszivárgása e művébe. A világfájdalmas, kissé kiábrándult, lemondó hangvétel éppen a mesehagyomány le- és újraépítésének poétikai komponenseként mutatkozik meg. Például mindjárt a könyv elején: Állj! Ezzel mit csináljunk? - Egy kis halacskát vett elő az inge alól. - A tengerparton találtam - mondta. - Vissza kell dobni.- Akkor fussunk gyorsan - kiáltotta Sziromka Mária -, mert megfullad! Futottak megint a tengerhez, beledobták a halacskát, s fordultak is vissza.- És mi lesz a három kív... - akarta kérdezni repülés közben a halacska, de elmerült.” Darvasi László: Trapitik - néhány megközelftés „Májas hurka, véres hurka Jaj, de durva, jaj, de durva! Öt perc múlva, májas hurka, Jaj, de durva, jaj, de durva! Tíz perc múlva, véres hurka, Jaj, de durva, jaj, de durva!” (A Borzasztó zenekar egyik leghíresebb számából; Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúl) Darvasi László 2002-ben, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Trapiti avagy a Nagy Tökfőzelékháború című meseregényének már a Németh György által készített borítóillusztrációja is ambivalens érzelmeket kelt a könyvet kézbevevő olvasóban. A rajz ugyanis kétségen felül emlékeztet Csukás István Pom Pom meséinek Sajdik Ferenc rajzolta világához. Trapiti kész Picur, mondhatnánk. A borítórajz egyrészt kapcsolódást, felelevenítést sejtet egy korábbi sikeres meséhez, ugyanakkor az imitáció túlzottsága előrevetítheti a szöveg ezen jellegét is. Nem alaptalanul. Darvasi meséje ugyanis több értelemben imitáció. A jelentésfüggetlen cím - amely a manószerű kisfiú, a bizurr-mizurr királyi család trónörökösének, neveként a Kerekerdő Dömdödömjét, vagy Kamarás István Bumbaláját (Bumbala, avagy a lakatlan liget titka. Meseregény. Budapest, Minerva, 1986) idézi - a világon mindent jelent az elbeszélésben. Rizómatikus metafora hálóvá terebélyesedve játssza el, hogy mindent jelent. Ezáltal, minden valószerűségétől megfosztva könnyű fegyverévé válik a tökfőzelékre felesküdött kavicsváriak „kezében”. Imitáció abban az értelemben is, ahogy Darvasi korábbi munkáival számottevően dialogizál. A klipszerű vágástechnikára emlékeztető szerkezet már az 1999-es A könnymutatványosok legendájában megfigyelhető volt, hasonlóképp eltüntetve a hierarchiát az egyes történetszálak és a műben szereplők között, ahogy a Trapitiben is. (Ez olyannyira jellemzővé válik, hogy a Trapiti és a borzasztó nyúlóan a címszereplő gyakorlatilag már csak alig-alig tűnik fel, megjelenése általában akkor is funkció nélküli.) De
