Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Rácz I. Péter: Kortárs mesék poétikája
RÁCZ I. PÉTER KORTÁRS MESÉK POÉTIKÁJA Kedves Gyerekek, Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, létezett egy irodalmi szervezet, úgy hívták, hogy JAK (nevezzük öreg királynak). Ennek az egyesületnek volt egy Szextett nevű kritikai előadás-sorozata, szimpóziuma, melyet rendszeresen egy Műcsarnok nevű helyen rendeztek meg (próbatétel). Egy-egy alkalommal az írókból és/vagy kritikusokból álló (hétpróbás) hatos fogat valamely aktuálisan megjelent kortárs magyar irodalmi műalkotásról beszélgetett (ritkábban vitázott) gyérebb vagy szélesebb közönség előtt. Történt egyszer, hogy jelen előadás elbeszélője (szegénylegény?) szerencsés mivoltából kifolyóan maga is egy - ez ideig utolsó - hatos fogathoz csatlakozhatott. A beszélgetéssorozat legutolsó alkalmával (2004 februárjában) éppen négy olyan frissen megjelent alkotásról kellett eszmét cserélnünk, melyek a gyermekirodalom címszó alatt találhatóak széles e világon. A négy könyv: Kovács András Ferenc Vásárhelyi vásár, Szilágyi Ákos Cet az ecetben, Tóth Krisztina Londoni mackók és Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen. Jómagam azt a nézetet képviseltem, ezzel partvonalra is kerülve a diskurzusban (azaz nem nyertem el semmilyen királykisasszony kezét, a fele királyságról nem is beszélve), hogy a verses kiadványok, melyek közül az utóbb említett verses meseregény, két kritikai szempont szerinti vizsgálata lényegében kizárja egymást, illetve nem összeegyeztethető. Az egyik szempont az aktuálisan jelenlevők kompetenciájával függ össze, hiszen a gyerekkönyvek - innen az elnevezés - célközönsége egy életkorral körülírható korosztály, a hatos fogatban pedig jómagam, akkor még csak közeledvén a harmincadik életévemhez, a legfiatalabbnak számítottam. Ebből következően pusztán hipotetikus megközelítéseket mondhatunk és empátiánkat mozgósíthatjuk, ha meg akarjuk ítélni, mi az, ami tetszik/tetszhet egy gyereknek. Személy szerint mint nem gyakorló szülő (a többiek kivétel nélkül azok voltak) még kevésbé tudtam tesztelni a művek hatását egy gyermekre. Másrészt saját emlékezetemre, illetve felejtésemre apellálva meggyőződéssel állítottam, hogy egyik könyvet sem olvastam volna el gyerekkoromban, s a jövőbeli gyermekeimnek sem ajánlanám. Ebben a gondolatban saját szülőanyám, aki gyakorló óvónő, csak megerősített. („Hogy tartalmazhat egy kisgyerekeknek íródó könyv trágár szavakat?” - jelzem, nem a prüdéria itt a vezérlőelv.) Ráadásul mindegyik tárgyalt könyv más korosztálycsoportnak íródott, és, teszem hozzá, a négyből három jobbára a felnőtt olvasónak nyújt elsősorban élvezetet vagy akár értelmet. A másik szempont, amelyben kompetensnek éreztem magam, magunkat - mint kiderült: csak magam -, a versek poétikájának vizsgálata lett volna. Költői eszközök, diskurzív elemek kompozíciójának vizsgálatáról, az egyes alkotók korábbi életműveikkel dialogizáló összevetéséről azon-
