Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
Štátna bezpečnosť a maďarská revolúcia roku 1956 81 nyeit teljes egészében dokumentálják a csehszlovák belügyminiszter Rudolf Barák rendelkezései, valamint Államvédelmi Hatóság (Štátna bezpečnosť - ŠtB) forrásai. A pártvezetés a közvetlenül irányított fegyveres szervein - többek között az Államvédelmi Hatóságon - keresztül ellenőrizte az országhatáron belül, de azon kívül is a magyarországi események hatását. Sztálin halálát követően a politikai enyhülés bizonyos fokú változásokat eredményezett a csehszlovák Államvédelmi Hatóság irányításában és szervezetében. A megszüntetett önálló Nemzetbiztonsági Minisztérium 1953 őszén összeolvadt a Belügyminisztériummal. A minisztérium szerkezeti átalakítását követően a belügyminiszter első helyettese látta el Államvédelmi Hatóság szerveinek felügyeletét. Az egész szervezet azonban belügyminiszter közvetlen irányítása alatt állt. Az, hogy 1956 őszén a magyarországi eseményekhez hasonló széles körű társadalmi megmozdulásokra Csehszlovákiában nem került sor, több okra vezethető vissza. A kommunista párt konzervatív szárnyának 1953-at követően apró változtatásokkal sikerült megerősítenie hatalmi pozícióját, s a hazai gazdasági helyzet is lényegesen jobb volt, mint Magyarországon, de ami a legfontosabb: a belügyi szervek, elsősorban az Államvédelmi Hatóság minden eszközt bevetett, hogy az esetleges ellenállási megnyilvánulásokat eltiporja. A Belügyminisztérium fegyveres szerveinek tevékenységét a belügyminiszter saját rendeletéivel irányította. Az általános rendeletek mellett a belügyminiszter - Rudolf Barák - 1956. október 24-e és december 20-a között kiadott 10 titkos parancsa szabta meg az Államvédelmi Hatóság szerveinek irányvonalát. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének jóváhagyása után kiadott rendeletek sorát a 105. számú titkos parancs nyitotta meg. Ez a magyarországi és a lengyelországi események kapcsán az állambiztonság szerveit 50 százalékos készültségbe helyezte. Országos viszonylatban a legmagasabb éberséget és a társadalmi szervezkedések csírájában való elfojtását fogalmazta meg, fokozta az operatív tevékenységet az ún. belső, ill. a külső ellenséggel szemben stb. A második szovjet beavatkozás előtt egy nappal kiadott 115. számú titkos parancs alapján rendkívüli intézkedések léptek életbe az ország egész területén, amely a fegyveres fellépést is engedélyezte. A belügyi alakulatok 100 százalékos készültségben várták az események kibontakozását. A magyar forradalom és szabadságharc fegyveres leverése után a belügyminiszter fokozatosan visszavonta a korábbi intézkedéseit. Viliam Široký budapesti látogatását követően, 1956. november 20-án Rudolf Barák belügyminiszter megszüntette a belügyi szervek készenléti állapotát, majd december 20-án a csehszlovák-magyar határszakaszon is megszűnt a rendkívüli állapot. A belügyi szervek, köztük az Államvédelmi Hatóság 1956 őszén betöltött szerepét jól tükrözi, hogy az idézett titkos rendelkezések és a kiépített operatív tevékenység során kb. 400 szlovákiai polgár ellen indult eljárás a forradalom és szabadságharc idején végzett állam- és társadalomellenes tevékenységük miatt.
