Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom 67 felszólította őket, hogy a magyarországi eseményekre való tekintettel mielőbb indítsák meg az eredetileg csupán 1957 januárjától engedélyezett lapot.50 A magyarországi sajtótermékek behozatalát a forradalom leverése után 1957 elején felújították, csehszlovák kérésre azonban csupán minimális mennyiségben. Amíg a forradalom előtt 220 magyarországi újságot terjesztettek Csehszlovákiában, némelyeket több ezres példányban, a forradalom után a behozott sajtótermékek példányszámát minimálisra csökkentették. Nyilvános árusításuk sem volt megengedett, s csupán egyes kiválasztott előfizetők, általában hivatalok és vállalatok juthattak hozzájuk. A Szabad Nép utódlapja, a Népszabadság behozott példányainak számát például 426- ről 45-re, a Ludas Matyiét 15 490-ről 19-re, az Irodalmi Újság utódlapjáét, az Élet és Irodalomét a korábbi 338-ról 24-re csökkentették, a korábban 2500-as példányban behozott Népsport, a 7540-es példányban behozott Képes Sport, a 11520-as példányban behozott Rádió Újság és az 5500-as példányban behozott Nők Lapja behozatalát pedig be is szüntették. A Csehszlovákiából kitiltott magyarországi sajtó behozatalának és terjesztésének alapelveit az SZLKP KB Titkársága 1957. június 19-én vitatta meg és hagyta jóvá. Az alapelvek indoklása szerint a magyar sajtó „az ellenforradalom leverése után helyes irányt vett, s teljes mértékben hathatós eszközévé vált a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a munkás-paraszt kormánynak az ellenforradalom ideológiai szétverésében, valamint a dolgozóknak az ellenforradalom által okozott károk eltávolítására való mozgósításában”. Ennek ellenére bizonyos sajtótermékek behozatalát továbbra is korlátozni kell, mivel előfordulhat, hogy miként a múltban is, a jövőben is félretájékoztathatják az ország magyar lakosságát. A pártvezetés által elfogadott alapelvek ezek alapján kimondták, hogy a behozott magyarországi sajtótermékek számát a forradalom előttihez képest csökkenteni kell, s például a Népsport behozott példányainak számát 1000-ben, a Képes Sportét 3000- ben, a Ludas Matyiét 8000-ben, a Rádió Újságét és a Nők Lapjáét 2000-ben, az Élet és Irodalomét 100-ban maximálták. Leszögezték azt is, hogy nem megengedett széles körű propagálásuk és tömeges terjesztésük, s legnagyobb részüket a kerületi székhelyekre és üdülőközpontokba, vagyis a szlováklakta régiókba kell irányítani.51 * Csehszlovákiában az 1956-os magyar forradalom idején nem került sor látványos rendszerellenes megmozdulásokra. Ennek oka részben az ország vitathatatlanul jobb gazdasági helyzetében, a párton belüli reformellenzék hiányában, nem utolsósorban pedig a párt- és állami vezetés gyors és határozott fellépésében keresendő, amellyel elejét tudta venni bármiféle nagyobb megmozdulásnak. Az ország többségi nemzeteinek passzív magatartását többek között a magyar revizionista törekvések állítólagos feléledésétől való félelem is magyarázza, amivel a csehszlovák propaganda tudatosan riogatta a közvéleményt. A magyar lakosság tartózkodó magatartása elsősorban a második világháború utáni meghurcoltatásából adódó megfélemlítettségére vezethető vissza, s noha nyilvánvalóan szimpátiával figyelte a magyarországi eseményeket, a magyar forradalom melletti kiállása csupán szimbolikus cselekedetekre korlátozódott. A forradalom mellett mégis nyíltan kiállók természetesen nem kerülték el a büntetést, az egész kisebbséget büntetni azonban ekkor már nem lehetett, s a társadalom egységét hirdető hatalomnak ez nem is állt érdekében. Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke 1957. június 11-én azt közölte a nála bemutatkozó látogatást te-
