Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom 61 romezer példányát, valamint két plakátot, egyenként 100 ezres példányban, Dél-Szlovákiából pedig hat magyar nyelvű rádióállomás sugározta a szovjetbarát propagandát Magyarország felé.19 Az Új Szó különszámainak kiadása és magyarországi terjesztése, korlátozott mértékben bár, de november 12-e után is folytatódott, általunk ismert utolsó különkiadása december 2-i dátummal látott napvilágot.20 A napilap Magyarországra szánt számai a szerkesztőségen belül is szűk körben, egyenesen Dénes Ferenc főszerkesztő irányításával készültek, az egyes számok tartalmát pedig előzetesen megvitatták a pártközpont ideológiai osztályával is. Magyarországi terjesztésüket illegális úton oldották meg, általában megbízható elvtársak hordták, ill. csempészték át őket a határon. Egy részüket egyszerűen szétszórták a határ menti településeken, másik részük elosztásáról pedig személyes kapcsolataik révén gondoskodtak.21 Bizonyára nem véletlen, hogy a csehszlovák párt- és állami szervek a magyar forradalom idején döntöttek az állambiztonsági szervek magyarokkal való kiegészítésének, valamint dél-szlovákiai ügynökhálózatuk kibővítésének szükségességéről is: az SZLKP KB Titkársága 1956. november 2-án adta beleegyezését, hogy a Belügyminisztérium az állambiztonsági szervekbe magyarul beszélő személyeket toborozzon.22 Erre a lépésre a pártvezetés nyilvánvalóan azért szánta el magát, mivel elégedetlen volt a Dél- Szlovákiából beérkező hírekkel, mindenekelőtt a magyar lakosság véleményéről beszámoló hangulatjelentésekkel. Amint azt a CSKP KB Politikai Irodája 1956. december 17-én megállapította, Dél-Szlovákia magyar lakosságának jelentős része nem tud szlovákul, a Belügyminisztérium dél-szlovákiai munkatársai pedig nem beszélik a magyar nyelvet, s nincs kiépítve az a hírszerző hálózat, amely jelezni tudná a magyar lakosság hangulatát, ill. a körében megnyilvánuló ellenséges tevékenységet.23 Az állambiztonsági szervekbe összességében 494 magyar nemzetiségű jelöltet választottak ki, de közülük csak 53 lépett szolgálatba, a többiek különböző okokból visszautasították a belügyi szolgálatot.24 A szlovák pártvezetés a magyar forradalom napjaiban nemcsak a magyar ifjúságnak a CSISZ-be való nagyobb arányú felvételéről határozott, hanem a KB Titkárságának november 2-i ülésén kimondták azt is, hogy a magyar nemzetiségű munkásokat és földműveseket nagyobb számban kell felvenni a kommunista pártba. Ez utóbbi programpont eredetileg nem szerepelt a Titkárság november 2-i ülésének napirendjén, az erről szóló határozat beiktatására a nem kommunista pártok tagjainak és tisztségviselőinek a kommunista pártba való felvételéről szóló anyag tárgyalása után került sor.25 E döntéseket egyrészt a magyar ifjúságnak az ifjúsági szövetségbe, ill. a magyar lakosságnak a kommunista pártba való valóban alacsony mértékű beszervezettsége magyarázza, másrészt pedig a pártvezetésnek az a reménye és törekvése, hogy a CSISZ és a párt révén hatékonyabb felügyeletet tud majd gyakorolni a magyar lakosság felett, s így könnyebben elejét tudja venni bármiféle rendszerellenes megnyilvánulásnak. A forradalom idején sok szovjetbarát kommunista politikus menekült át Magyarországról csehszlovák területre, a Szovjetunió után Csehszlovákia volt az az állam, amely a legtöbb menekült magyar kommunistát befogadta. Egyikükkel, Kossá Istvánnal az SZLKP KB Titkárságának november 2-i ülésén a szlovák pártvezetők személyesen is elbeszélgettek. Kossá, aki az MDP KB tagja s Nagy Imre kormányának pénzügyminisztere volt, október 30-án szakított a Nagy-kormánnyal, és Csehszlovákiába távozott, majd pedig a november 4-i szovjet intervenciót követően Kádár János ún. forradalmi munkás-paraszt kormányának tagjaként tért vissza Magyarországra. Meghallgatása során Kossá amellett, hogy beszámolt a magyarországi történésekről, a Magyarországon terjesztett illegális sajtótermékek további kiadását és a rádió útján zajló propaganda foly-
