Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
Popély Arpád A SZLOVÁK PÁRTVEZETÉS ÉS AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM Az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai vonatkozásai, Csehszlovákiára, különösen pedig az ország magyarságára, ill. magyarságpolitikájára gyakorolt hatása ma még sokkal kevésbé feldolgozott, mint a forradalom erdélyi, kárpátaljai vagy vajdasági visszhangja. Ennek a hiánynak a pótlásához kíván hozzájárulni az alábbi tanulmány, amely a szlovák kommunista pártvezetés iratanyaga alapján arra keresi a választ, milyen módon reagált a pozsonyi pártközpont az 1956. októberi-novemberi magyarországi eseményekre, milyen lépéseket tett a forradalom továbbterjedésének megakadályozása érdekében, hogyan értékelte az ország magyarságának a forradalom alatti magatartását, valamint azt, hogy a forradalom milyen kisebbségpolitikai intézkedések meghozatalára késztette a pártvezetést. Eközben természetesen nem szabad szem elől téveszteni, hogy a legfontosabb pártdöntések nem Pozsonyban, hanem a prágai pártközpontban születtek. Különösen a nemzetközi vonatkozású kérdésekről vagy pedig az olyan nagy horderejű belpolitikai döntésekről, mint a népi milícia és a hadsereg mozgósítása - Prágában határoztak. Szlovákia Kommunista Pártját (SZLKP) már 1948 őszén beolvasztották Csehszlovákia Kommunista Pártjába (CSKP), s a szlovákiai pártszervezetet - bár nevét megtarthatta - gyakorlatilag az országos kommunista párt területi szervévé degradálták, hatásköreit jelentősen korlátozták, s legfontosabb határozatait is a prágai pártvezetéssel kellett jóváhagyatnia. Az SZLKP Központi Bizottságának, a KB Titkárságának és a KB Irodájának1 levéltári iratanyaga mégis kitűnő lehetőséget nyújt a csehszlovák és ezen belül a szlovák kommunista pártvezetés magyarországi forradalommal kapcsolatos reakciójának feltérképezésére. * Az 1956. februári XX. szovjet pártkongresszust követően az azon elhangzott Hruscsovbeszéd következtében a szovjet tömb többi országához hasonlóan Csehszlovákiában is megindult egyfajta politikai enyhülési folyamat. Megélénkült a pártélet, s a társadalom egyes rétegei, különösen az írók és az egyetemi diákság nyíltan merték bírálni a pártállam hiányosságait, a pártirányítás gyakorlatát, mindenekelőtt a párt kulturális és oktatáspolitikáját. Párton belül és kívül egyaránt számos kritika érte a személyi kultusz csehszlovákiai megnyilvánulásait, az ún. szocialista törvényesség megsértését, s megfogalmazták az 1950-es évek első felének politikai pereiben elítéltek rehabilitálásának igényét is, szlovák részről pedig az 1954-ben szlovák burzsoá nacionalizmus vádjával elítélt Gustáv Husák és társai perének felülvizsgálását.
