Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Szesztay Ádám: Az 1956-os magyar forradalom és a német kisebbség
116 Szesztay Ádám 20 A Külügyminisztérium nyilatkozata 1957. március 8-án jelent meg a Népszabadság fővárosi mutációjában, majd március 9-én a vidékiben. A németség szempontjából ez utóbbinak volt nagyobb jelentősége, hiszen a kisebb településeken jobban lehetett tudni, hogy ki melyik nemzetiséghez tartozik, mint Budapesten. 21 A 1956. november 4-től 1989-ig tartó Kádár-rendszer terminológiája kezdettől fogva ezt a kifejezést használta az 1956. október 23. és november 4. közötti demokratikus felkelésre. 22 MÓL, 288. fond 33/1957/5, 130-133, Előterjesztés a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz a Magyarországon élő nemzetiségek néhány problémájáról. Budapest, 1957. június. 23 Nagyrészt a magyar kisebbségek irányában tett jelzéseket dolgozza fel Szesztay Ádám: Adalék a magyar kisebbségi kérdés történetéhez 1956. november - 1958. november. In Pölöskei Ferenc, Stemler Gyula (szerk.): Múltból a jövőbe. Tanulmányok. Budapest, ELTE BTK, 1997. 24 MÓL, 288. fond 33/1958/15, vé 114-121.Előterjesztés-tervezet a magyarországi nemzetiségi kisebbségek gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális (oktatási, népművelési) helyzetéről. 1958. május 21. 25 MÓL, 288. fond 5/98, őe. 97-98, A Politikai Bizottság határozata a nemzetiségiek között végzendő politikai, oktatási és kulturális munkáról. Ádám Szesztay Maďarská revolúcia roku 1956 a nemecká menšina Zhrnutie Po druhej svetovej vojne ostalo jedno z najväčších nemeckých menšinových spoločenstiev v Maďarsku a v čase revolúcie roku 1956 žilo na jeho území približne 50-tisíc Nemcov. Spomedzi štyroch etnických skupín - Rumuni, Slováci, Nemci a Juhoslovania - ktoré boli v 50. rokoch 20. storočia v Maďarsku uznané aj úradne, sa revolučné hnutie vďaka srbskému ortodoxnému popovi Svetozarovi Lastičovi najvýraznejšie prejavilo u srbskej menšiny. Dobre sa dá zdokumentovať aj národnostné hnutie Rumunov žijúcich v Gyule. Avšak v súvislosti s Nemcami a so Slovákmi sa na základe dnešných výskumov o podobnej aktivizácii hovoriť nedá. Čo sa týka Slovákov, možno v dňoch revolúcie zdokumentovať napr. zaujímavý jav, totiž že rodičia vo viacerých obciach žiadali, aby sa zrušilo vyučovanie v slovenskom jazyku. Oproti ostatným národnostiam sa situácia Nemcov v Maďarsku po roku 1945 síce postupne zlepšovala, ale v podstatných otázkach (sloboda cestovania, náhrada škôd za majetok zhabaný po vojne) náprava nenastala. V čase revolúcie sa však vďaka materinskému jazyku dostali počúvaním zahraničného rozhlasu k takým informáciám, ktoré iné národnosti nemali. 0 tom, v akom počte a ako aktívne sa jednotlivci nemeckej národnosti zapojili do revolučných udalostí, nemáme zatiaľ presné údaje. Niektorí historici hovoria, že Mária Witnerová a Péter Mansfeld patria k nemeckej národnosti, hoci oni sami sa v tomto zmysle nikdy nevyjadrili. Na základe cieľov môžeme menšinové hnutia počas revolúcie rozdeliť do dvoch skupín. Do prvej skupiny patria prejavy súvisiace s identitou, so zachovaním menšiny. Takéto prejavy boli charakteristické pre maďarské menšiny žijúce za hranicami. Do druhej skupiny môžeme zaradiť vystúpenia osôb patriacich k niektorej menšine, ktorými chceli uplatniť svoje všeobecné občianske práva. Aktivity Nemcov v Maďarsku boli skôr občianskeho rázu, všeobecne však je pre nich charakteristická pasivita, v čom úlohu nevyhnutne zohral aj princíp kolektívnej viny, na
