Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Egyed Emese: A kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék mint oktató- és kutatóműhely
54 Egyed Emese ad a pálya kezdetén álló fiatalnak, hogy kipróbálja képességeit, szakmailag bizonyítson, másrészt a diákság számára vonzó megoldás. Nem állíthatjuk, hogy a tanszék jelenlegi oktatói által kialakított irodalmi értékrend minden mozzanatában egyezik más műhelyekével vagy kutatókéval. Dávid Gyula irodalomtörténész egyéni kutatásai és kiadói terve következetes Reményik-programot jeleznek, a kolozsvári kötelező irodalom szakos olvasmányjegyzék tanúsága szerint jelentősége (aktualitása?) nem rendkívüli. És akkor még Csipikéről, a gonosz törpéről, Fodor Sándor halhatatlan, Kolozsváron megszületett mesefigurájáról vagy Kányádi Sándor gyermekverseiről és a Kolozsvárt megjelenő Napsugár és Szivárvány gyermeklapokról nem is beszéltünk, amelyek pedig a helyi irodalmi energiákat példázhatják. (A tehetségek kallódásáról vagy a sajnálatos pályaelhagyásról itt most ne legyen szó). Kolozsvár azonban alkalmas hely a helyi irodalom kutatására és oktatására. Magyar irodalmat a magyar nyelv és irodalom szakon és a tanítóképzőben és teatrológián oktatnak, de több jelentős iskola teszi lehetővé a gyakorló tanítást vagy ad alkalmat igényesebb tanároknak a szakmai fejlődésre (Apáczai Csere János Líceum, Brassai Sámuel Elméleti Líceum, Báthory István Líceum, János Zsigmond Unitárius Kollégium, Református Kollégium, Római Katolikus Gimnázium). Az iskolai tanterv képességfejlesztést ír elő, ehhez ajánlja, nem teszi kötelezővé bizonyos művek tanulmányozását, de mind az Erdélyi Helikon mint írói csoportosulás és folyóirat, mind olyan életművek, mint Tamási Ároné vagy Dsida Jenőé, Szilágyi Domokosé, Kányádi Sándoré, Sütő Andrásé részei a képzés folyamatának. Ezt erősítik olyan tantárgyversenyek, mint az IKV (Irodalmi Kreativitás-Verseny Szovátán, a Teleki Oktatási Központban), az Alternatív Irodalmi Tantárgyverseny (Szovátán, a Teleki Oktatási Központban) vagy a Mikes Kelemen Országos Tantárgyverseny (évente más városban), ahol mindig a tananyag részét képezi a regionális irodalom, az előbbi két versenyen hangsúllyal a kortárs irodalmi részen. Ezekre a versenyekre a kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék rendszeresen vizsgabiztost küld. Közoktatás és felsőoktatás, valamint az oktatói és a kulturális intézmények együttműködése jelenthet garanciát arra, hogy mind az irodalmi értékek (ezen belül azok is, amelyek térségünkben jelentek meg először) megismerése és nyilvánossá válása, mind az irodalom személyiségalakító szerepe érdemben érvényesül. Válogatás a könyvészetből Antal Árpád: A magyar nyelv és irodalom a Bolyai Egyetemen. In: A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem. A Bolyai Egyetem barátainak Egyesülete kiadása, Budapest, 1990 Balázs Imre József: Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006 Boka László: Ideologikus alakzatok az (1957 utáni) erdélyi irodalom fogadtatásában. In: Jeney Éva-Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): (Tév)eszmék bűvölete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004 Cs. Gyímesi Éva: Kritikai mozaik. Kritikai esszék, tanulmányok 1972-1998. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998 Cseke Péter-László Ferenc s.a.r.: Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok és viták 1930-1940. Kriterion, Bukarest, 1990
