Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
KOVÁCS ATTILA DÉLSZLÁV KÖRNYÉKÉN KOLONIZACIO ALSOLENDVA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Bevezetés Az első világháborút követően létrejött jugoszláv állam etnikai szempontból - a kulturális, vallási, gazdasági stb. viszonyokhoz hasonlóan - rendkívül heterogén területeket egyesített. Az 1921-es jugoszláv népszámlálási adatokat figyelembe véve az ország összlakosságának 82,9%-a tartozott az államalkotó nemzetekhez, a szerb, horvát és szlovén nemzethez, ill. vallották a szerb, a horvát és a szlovén nyelvet anyanyelvűknek. Az ország lakosságának 17,1%-át kitevő kisebbségiek közül a legnépesebb csoportot a németek, magyarok, albánok és románok képezték.1 A kisebbségek elsősorban az ország peremterületein éltek nagyobb számban, alkottak némely területeken egybefüggő etnikai tömböket: különösen érvényes volt ez a Vajdaságra (Bácskában, Bánátban és a Szerémségben), a baranyai háromszögre,2 a Muravidékre, valamint az ún. déli területekre.3 A jugoszláv állam a két világháború között végrehajtott földreform keretén belül zajló kolonizációt használta fel elsősorban az újonnan szerzett területek elszlávosítására, az ott élő nem szláv lakosság asszimilációjára, valamint Macedónia esetében a macedón nemzeti öntudat kialakulásának megakadályozása és a terület elszerbesítése volt a cél. Az alábbiakban az 1918 és 1941 között végrehajtott jugoszláv telepítések egy kis szegmensét, az Aisólendva4 környéki, ill. a Lendva-vidéki5 telepítéseket mutatjuk be. 1. A kolonizáció jogi háttér A két világháború között végrehajtott jugoszláv kolonizációt nem szabályozták külön törvények (néhány jelentéktelenebb rendelet kivételével), hanem magát a földreformot 1 Köztes-Európa (Térképgyűjtemény). Összeállította Pándi Lajos. Budapest, Osiris, 1997, 394. p. 2 Az egykori Baranya megye azon területéről van szó, amely a trianoni döntés következtében a jugoszláv államhoz került. 3 A déli területek alatt a jugoszláv szakirodalom Koszovó, Macedónia, Szandszák és Montenegró egyes területeit értelmezi. 4 Ma Szlovénia részét képezi Lendva/Lendava néven. 5 Lendva-vidék, ill. az Aisólendva környékén található és egyben a kisváros vonzáskörzetébe tartozó magyar vagy többségében magyarok által lakott falvak elsődlegesen 25 települést számoltak. Az első világháborút követően azonban az új határok Lendva-vidéket kettészelték, és annak nagyobb részét - Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Bánuta, Hídvég, Hosszúfalu, Aisólendva, Kapca, Gyertyános, Felső- és Alsólakos, Kőt, Petesháza, Hármasmalom, Csente, Völgyifalu és Pince nevű településeket - az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlavőn Királysághoz csatolták. Korábban a Lendvavidékhez tartozó Jósecz, Bödeháza, Szombatfa, Szijártóháza, Gáborjánháza és Újfalu viszont a határ magyarországi oldalán maradt; ezekkel a településekkel az elemzés nem foglalkozik.
