Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
94 Eiler Ferenc szerepe megszűnt. Ekkor a kormány átalakította a támogatás szervezeti kereteit, s azt közvetlenül a nagykövetségeken és konzulátusokon keresztül intézte.17 Németországban alapvetően kétfajta szervezet játszott szerepet a határon túlra irányuló támogatások közvetítésében: a külügyminisztérium közvetlen ellenőrzése alatt álló, fedett gazdasági, valamint a klasszikus értelemben vett társadalmi szervezetek. Az 1920-ban létrehozott Deutsche Stiftung fő feladata elsősorban a lengyelországi német iskolák, egyházközségek és sajtóorgánumok támogatása volt. Bár elvileg a parlamenteken belül alakult bizottságoknak tartozott felelősséggel, a szervezet rendkívül befolyásos vezetője, Erich Krahmer-Möllenberg közvetlenül a külügyminiszterrel egyeztetett a rendelkezésre bocsátott pénzek felhasználásáról.18 Még ugyanebben az évben létrehozták a Konkordia Literarische Anstalt GmbH-1 is, amely Németország anyagi eszközeivel kiadókat, nyomdákat vásárolt fel, hogy megőrizze azokat a kisebbségek számára.19 1925-ben a német támogatáspolitikában új fejezet kezdődött, amikor a legszigorúbb titoktartás mellett Hágában 4 millió gulden alaptőkével megalakult a Holländische Buitenland-Bank. Ez teljes egészében birodalmi pénzeket mozgatott, bár a célkitűzések között az szerepelt, hogy a külvilág felé holland szakemberek által vezetett bank angolszász pénzeket csatornázzon be a közép-európai német mezőgazdaság támogatására.20 Ez a törekvés ugyan nem járt eredménnyel, de a bank komolyan hozzájárult a nyugatlengyelországi német kisebbség hitelintézeteinek anyagi támogatásához. Egy évvel később újabb titkos gazdasági társaságot hoztak létre 30 millió márka alaptőkével, mindenek előtt a lengyelországi, - a német mezőgazdaság szempontjából meghatározó jelentőségű - hitelintézetek megerősítésére.21 Az OSSA 1928 közepén már 63,8 millió márka felett rendelkezett.22 Bár az eredeti célkitűzések szerint csak életképes vállalkozásokat támogathatott volna, az összegeket nem mindig sikerült a legracionálisabb megfontolások szerint felhasználni. Az OSSA a második világháborúig működött, s a többi szervezethez hasonlóan természetesen nem kerülte el a gleichschaltolást. A hagyományos társadalmi szervezetek is jelentős szerepet kaptak a határon túlra irányuló támogatások összeállításában és kiközvetítésében. Voltak köztük olyanok, melyek rendkívül komoly németországi társadalmi bázisukra alapozva rendelkeztek politikai befolyással, de voltak olyanok is, melyek elsősorban politikai kapcsolati hálójuk révén váltak a támogatáspolitika megkerülhetetlen tényezőivé. Az olyan szervezetek, mint a VDA, vagy a Gustav Adolf Verein stb. az előbbiek, míg a Deutscher Schutzbund az utóbbiak közé tartozott. A Verein für das Deutschtum im Ausland például 19. századi előzményekre tekinthetett vissza. Elődszervezete már 1891-ben is 27 000 taggal rendelkezett a Német Birodalomban. Az első világháború után átnevezett, s jelentős részben a külügyminisztérium által finanszírozott szervezet mindenek előtt kulturális célú támogatásokat köz-17 Uo. 103. p. 18 Bastiaan Schot: i. m. 133. p. 19 Norbert Krekeler: Revisionsanspruch und geheime Ostpolitik der Weimarer Republik. Die Subventionierung der deutschen Minderheit in Polen. Stuttgart, Deutsche Verlags-Anstalt, 1973, 22-24. p. 20 Uo. 79-87. p. 21 Az OSSA Vermittlungs- und Handelsgemeinschaft mbH irányításában kulcsszerepet kapott a Deutsche Stiftung ügyvezetője, Krahmer-Möllenberg is. A szervezet pénzmozgásainak ellenőrző bizottságában Max Winkler, a Konkordia igazgatója is jelen volt. Az OSSA-ról lásd uo. 89-96., 113-117., 121-27. p. 22 Karl-Heinz Grundmann: i. m. 360. p.
