Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
86 Hornyák Arpád sét pedig Csehszlovákia utólagos csatlakozásától szerette volna függővé tenni.71 Biztató jel volt, hogy előbb Stojadinovic, majd a Sinaiában ülésező kisantantkonferencia is magáévá tette a magyar kormány nézetét, hogy első lépésben csak velük egyezzen meg, és a megegyezés véglegesítésével várjanak a csehszlovákok csatlakozásáig.72 Stojadinovic még tovább ment. Felajánlotta, hogy a másik két államtól függetlenül tárgyalásokba bocsátkozik Magyarországgal, s amennyiben sikerül egyezséget kötni, azt parafálja. Természetesen a megállapodást a másik két kisantantállam tudomására hozná, azzal a megjegyzéssel, hogy igyekezzenek hasonló egyezményt kötni. De amennyiben néhány hónap elteltével sem jönne létre ilyen megegyezés a másik két állammal, a Magyarországgal kötött megegyezést önállóan életbe léptetné és publikálná.73 A magyar kormány örömmel fogadta a jugoszláv kormányfő javaslatát, és a magyar-jugoszláv viszony tisztázására irányuló tárgyalások vezetésével báró Bakach- Bessenyey Györgyöt, az új belgrádi magyar követet bízta meg.74 Bessenyey július 13-án tárgyalt Stojadinovictyal. A megbeszélendő kérdések közül elsőként a magyar kisebbségek sorsát említette, felemlegetve az előző évben átadott memorandumot. Megtoldotta ezt egy újabb javaslattal, hogy Belgrád könnyítse meg a Magyarországra szóló útlevelek kiadását. Egyben felhívta a jugoszláv miniszterelnök figyelmét a Jugoszláviában élő és honosságot nem kapott nagyszámú magyar származású személy tarthatatlan helyzetére. A szorosan vett politikai kérdések tekintetében a magyar kormány a kezdeményezést és a közeledés ütemének meghatározását is a jugoszláv kormányra bízta. Ezáltal mintegy elhárította magától a felelősséget a tárgyalások esetleges elakadásáért. Stojadinovic a kisebbségi kérdés vonatkozásában határozott válaszokat adott. Kijelentette, hogy a korábbi memorandum egyes pontjait ő már az átadáskor túlzottnak tartotta; az útlevelek ügyében elképzelhetőnek tartja, hogy előzékenységet tanúsítsanak; a Jugo-71 A magyar külügyminiszter nem bízott Bukarest tárgyalási és megegyezési készségének őszinteségében. Úgy vélte, Petrescu-Comnen román külügyminiszter kétszínű játékot űzve törekszik magát jó színben feltüntetni Anglia szemében, amelynek a támogatására szüksége van, de valójában nem kíván engedményeket tenni. Elismerte viszont Kánya a jugoszláv miniszterelnök személyes hozzájárulását a kapcsolatok javulásához és a légkör kedvezőbbé válásához, de további, konkrét lépések megtételét várta Belgrádtól (1937-ben valóban történt némi javulás a Jugoszláviában élő magyarok helyzetében: mintegy 27 közművelődési egyesület alakult, amelyek alapszabályát ugyan nem hagyták jóvá, de zavartalanul működhettek és tarthattak előadásokat stb.; 1937. szeptember 3-án a jugoszláv közoktatásügyi miniszter rendeletileg engedélyezte a belgrádi tanítóképző négy éve szünetelő magyar tagozatának megnyitását 20 tanulóval; 1937 őszén Csantavérre, Magyarkanizsára és Torontálvásárhelyre négy tanítót neveztek ki a magyar tagozatokhoz. D/MK. II. 348-350. p. Kánya utasítása Bárdossynak. 1938. 05. 02. 72 „A jugoszláv miniszterelnök úgy hallom, igen határozottan exponálta magát ennek érdekében s álláspontját az ingadozó románok csatlakozásával sikerült is érvényesítenie.” DIMK. II. 356. p. Bárdossy jelentése Kányának. 1938. 05. 08. 73 MOL K 74-6-1. bejövő-1938. Belgrádl938. 05. 23. Ugyanezt megerősítette a belgrádi lengyel követ, Roman Debicki is, aki Andrictyal folytatott beszélgetéséről tájékoztatta magyar kollégáját. A lényege az volt, hogy Jugoszláviának, Andric szerint, teljesen szabad keze van, és semmi sem köti őt a két másik kisantantállammal szemben a Magyarországgal kötendő megegyezés tekintetében. A lengyel követ arra következtetett, hogy Stojadinovic hajlandó a megegyezés tartalmát illetően messzemenő előzékenységet tanúsítani. Cserébe csak két óhaja van: kisebbségi kérdésben a magyar kormány ne akarjon bizonyos személyeket, mint kisebbségi vezetőket „ráoktrojálni”, és ne operáljon bonyolult jogi formulákkal („avec des formules compliques juridiques”). DIMK. II. 410. p. Alth jelentése 1938. május 26. 74 A volt politikai osztályvezető belgrádi követté való kinevezése 1938 júniusában egyértelművé tette, hogy a magyar kormány szándéka a Jugoszláviával folytatandó kétoldalú tárgyalásokra komoly. A gesztust Belgrádban is nagyra értékelték, mivel tisztában voltak azzal, hogy Bessenyey Kánya szűkebb környezetéhez tartozik, ennélfogva a külügyminiszter elgondolásait és szándékait a legmegbízhatóbban foga közvetíteni állomáshelyén. DIMK.II 486. p. Bessenyey jelentése 1938. július 12.
